KÉT ÉS FÉL HORGÁSZ, EGY FOLYÓ, MEG A HALAK....

   Ahogy a karácsony és szilveszter közé eső napokban csendesül az egész évre jellemző rohanás, mindenfelé igyekvés, jut idő másra is, egymásra is. Bár ahogy észrevenni merészeltem, a karácsony tényleg csak két napig tart. Jó, lehetetlen lenne tartalmát/üzenetét?/ egész évben magunkban hordozni, de hogy két napnál ne tartson ki tovább..? De hagyom is mások gondját-baját, van két emberem, akikkel tiporhatom a Marcal partját, így hagyva messze el nem kívánt, csak tűrt hiábavalóságait az emberi létnek. Tamás barátom, öcsém és jómagam az év utolsó előtti napján végre összehozunk egy horgászatnak álcázott együttlétet. 
   A megérkezést követően kötelező felszerelés-mustra van, két horgász ha találkozik/én megint csak a dokumentálás nehéz, hálátlan feladatát vállaltam magamra/, kezet ráznak, majd horgászbotot.

   Tamásnak új fegyvere van, másfeles hurkapálca, amire valami őrült elme nyelet toldott, és gyűrűket szerelt. Mindig van lejjebb! Gyorsan szerelnek a pecások, mindketten gumicsalikkal, ez az új mániájuk. Nem szólok bele, ma csak fotózom, de azok a wobblerek, mégis...!
   Indul is a móka, jó vizen, halat sejtető közegbe csobbannak a gumihalak. Tamás hamarosan kapás jelez, rezignáltan nyugtázzuk, megszoktuk.

   Tamás hamarosan elcsíp egy kis csukát, ám a róla készült képek kritikán aluliak, megtartom őket magamnak. Míg a pecások halakat kergetnek, én és N körülnézünk. Felhők közül bátortalankodik a nap, ígérve ezt is, azt is.

   Öcsém csalit cserél, Tamás fog egy újabb kis csukát. Így megy ez!

   Beszólásokon, zrikálásokon nevető horgászokat talál a folyó partján az előbújó nap. Ő is végigmosolyog a folyón, decemberi palettáján kikeverve a tőle telhető legragyogóbb színeket.
   Közben Tamás újabb csukát akaszt, és hiába próbálja öcsémnek adni fogós csalija testvérét, ő hajthatatlan: Tegnap ezzel fogtam, működnie kell ma is!

   Bár kapása van, nem sikerül halra váltania, Tamás magyarázat helyett újabb, már méretes csukát fog. Itt jegyzem meg, halkan-disztingváltan-merthogy bennem még azé' maradt karácsony!-, hogy annak ellenére, hogy majdnem elvesztettük a Marcalt, annak ellenére, hogy feloldották a horgászati tilalmat, ám halat elvinni nem lehet, annak ellenére, hogy...szóval, minden ellenére, mindennel szembe menve, mindenre fittyet hányva horgászok rabolják ki gátlástalanul a Marcalt!Aki köszöni szépen, azért jól van. Megtesz minden tőle telhetőt. Csak néha szomorú. Ha vigasztal, barátom, akad azért ember, aki szeret, önzetlenül.

   Horgászaim bújják a nádat, keresik a halat. 

   Tamás letartóztat még kettőt, mire öcsémnél is megtörik a jég.

    Közben én körbenézek, belesve Malomsok faluszéli házainak kertjébe, a Marcal partján elterülő legelőn hasalok, játszik a fény a télbe kopott tájon. Ami nem is kopott annyira, akad még virág is, rovarok röpködnek, vadludak húznak el felettünk, majd egy szürkegém, repülők a közeli Nato-reptérről.

  Ezen a szakaszon mandátumunk lejárt, visszasétálunk az autóhoz, elfogyasztjuk szerény, ám kalóriában annál dúsabb ebédünket. Délután a folyó felső szakasza kerül vallatásra. Míg a horgászok nekiveselkednek, én a köveken átbukó vizet próbálom megörökíteni...

   Felsétálunk egy befolyóhoz, onnan jövünk vissza. Járt horgászhely, a gazban eldobált sörösdobozok. Akármeddig is magyaráznák, nem lennék képes megérteni. Teli még elfér a hátizsákban, üresen már nem? Jól érzi magát az illető, így, szemétkupac mellett üldögélve a halvárás csendes óráiban. Nem dohogok, azért sem, zsebembe gyűjtöm a sörösdobozokat. Már rég túljutottam ezen, és azt gondolom, a szégyen nem csak azé, aki eldobálja, azé is, aki bár megteheti, de nem hajol le érte. Nem egyszerű lehajolni más szemetéért. Először. De aztán már jó érzés. Megtetted a magadét!

  Halat nem ad ez a rövid szakasz, triónk úgy dönt, egy másik helyen folytatja. 

   Agyon gyötört, kizsarolt, lerabolt ez a szakasz, de mindhármunkat kedves emlékek kötnek hozzá, sok megfogott, és visszaeresztett hallal. A folyó megköszöni, mindkét horgásznak ad halat, csukát, sügeret.

   Gumiicsalik fogták ma a halakat, egy másik "gumis" történet levitézlett produktuma hever a fűben. 

 
    Elfogynak a délutánban a fények, Tamás még birokra kel a nap halával, aki köszöni, jól van, de nem áll portrét. 
   Jobb híján lelövöm magam.

  Időnk is letelik, hazafelé fordulnak a bakancsok. Ez a nap is odakerül az emlékeknek fenntartott dobozba, hol nem sorakozik se több, se kevesebb, mint a keresett, és megtalált nyugodt, józan rezdülései az életnek. 
  BOLDOG ÚJ ÉVET! Hangzik el majd sokszor az év még hátralevő óráiban. Sok nem kell hozzá, hogy e kívánság teljes legyen, nekem így: BOLDOG ÉLETET! MINDENKINEK!