DECEMBEREGY...

  Hideg volt, csípte a kiálló részeim. A levegő tiszta, friss. Csend ült az erdőn, hozzácsendesültem én. Vajon meg lehetne valósítani-persze hosszan, kitartóan melózva-, hogy csak tiszta forrás tiszta dolgai jussanak el hozzánk? Vagy képtelenség? Bármit csinálsz, bárhogy élsz, bárhogy is gondolkodsz, kivédhetetlenül fröccsen rád, beszennyez, árt, vesz el belőled a világ szennyesebb fele? Lehetséges lenne az a tudatos élet, vagy csak jól hangzik, és ennyi? Talán képtelenség minden pillanatunkat kontroll alatt tartani, de hiszem, hogy a világom tükre önmagamnak. Így kell lennie! Azt igen, azt én építem! Én döntöm el, miből, és persze hogyan! Tiszta kövekből, vagy hamis téglákból. Műből vagy valódiból. Persze előbb illő felismerni a valódit. A tisztát. A tiszta forrásokat.