A KIHŰLT CSIRKEPAPRIKÁS HITELES TÖRTÉNETE

   Lisbeth Salander bő lére eresztett, ám annál izgalmasabbra sikeredett történetét bújom, olvasás közben mindig megéhezem, délről maradt-má'hogyne maradt volna- csirkepaprikás, nem az olyan ízű, hanem az, reggel még kapirgáló valódi-hamisítatlan, combját, szárnyát magamévá teszem bőven tejfölös nokedli ágyon tálalva. Mindez szép és jó lenne, de...két balkáni gerle-nem galamb, gerle!-érkezik az ablakom előtti orgonabokorra. N állványon pihen, azonnali hatállyal rájuk emelem. Pózolnak, szerintem látnak, de haverok vagyunk, az egyik még a madáretetőre is ráröppen, bájolog, mint egy manöken. Amikor már úgy gondolom, elég, zökkenek csak vissza a való világba, a fenébe, comb-szárny odadermedt a tejfeles nokedlire!