MINT ŰZÖTT VAD, ŰZÖM A VADAT....

   Reggeledj, pirkadj, hajnalodj, világosodj már, kérlek! Olyan mehetnékem van, duzzogva lesem a sötétséget. Komor sziluettek még a fák, amikor útra kelek. December második feléhez képest nincs is rossz idő, zsebre is vágom a kesztyűt, nem szeretem, ha fotózom, csak a gond van vele. Alig fordulok az első nyiladékra, a közelben lövés csattan. Abánat! Sebaj, bízom benne, még mindig nem nézek ki se őznek, se szarvasnak, és bár időnként disznó vagyok, külsőleg még ember. 
   Tegnap ragyogó napsütés volt, íme:

   Ma bezzeg felhős az ég, hiába vacakolok a gombokkal, N hajtja a magáét:Subject is too dark. Jól van, na, mit csináljak? Ne háborogj, cimbora, ez van, ezt kell szeretni. Komoran ébred az erdő, ásítva néz rám, miközben a töltésen ballagok.

  Varjú károg a falu felől, majd rá fenyőrigó válaszol. December második fele van, már hiányoltam őket. A nálunk telelő, olykor nagy csapatokba verődő fenyőrigók kedves színfoltjai a téli tájnak. Üresek a vetések, senki nem lép elém a töltésen. Hét órát harangoznak, amikor az ártérre fordulok. Egy szántás mellett visz utam.

   Hirtelen erős, határozott szarvasszagot érzek. Megállok, N állványra kerül, fülelek, kémlelek. Itt vannak, vagy nem rég itt voltak valahol, egész határozottan érzem a semmivel össze nem téveszthető szagukat. Hiába, szellemek! Egy holló korrogva neveti ki igyekezetem. Megbeszéljük! Csak gyere le!
    Leérek a folyóhoz, az első, amit meglátok, egy, a túlpart közelében, a vízben heverő, hód rágta jókora faág. Szinte kiinteget a kékre tisztult vízből.

   Szeretem a téli, letisztult vizű Rábát. Áttetsző kristályvize szimbóluma annak, amit keresek az életben is. Halkan beszél, csak a lényeget. Partja őrzi haragos, nekivadult kedvének nyomait, leszakadt, vízbe csúszott kövezés van alattam.  A fák makacsul kapaszkodnak gyökereikkel.

     Mindenütt vadcsapák, ezeket kihasználva haladok az amúgy sűrű ártéri keszekuszaságban. Ökörszem motoz előttem egy kis fűzbokorban, lehetetlen lencsevégre kapni. Társa is van, finoman szólogatják egymást. Hirtelen szárnysuhogás, tucatnyi kormorán húz el felettem. Természetbúvár és fotós énem üdvözli őket, horgász énem viszont... Ahogy haladok a parton, sorra bukkanok hódok rágta fákra. És nem holmi csemetékre ám, meglett korú, vastag törzsű fűzfákat vettek munka alá. Sokan, tévesen hiszik, hogy az európai hód, észak-amerikai rokonához hasonlóan várat épít, de nem így van. A mi hódunk földbe vájt üregben lakik, fákat csak azok kérgéért, vékony hajtásaiért dönt ki. Azt, hogy ehhez miért kell egész fákat kidöntenie, a hódon számon kérni nem lehet. Tőlem végképp elférnek, egyetlen elszámolni valónk akad, ez pedig egy jól sikerült portré. Előbb-utóbb úgyis összejön.

    A téli folyópart, a maga csupaszon is sokat mutató arcával legalább annyira lenyűgöző, mint nyári bujaságában. 

    Kidőlt fák, sűrű aljnövényzet állja utam, végképp nem lennék képes úriemberhez méltó módon átvergődni rajta. Keresek egy vadcsapát-ez kb. 20 másodperc-, azon folytatom. Harkály dobol a közelemben, rá felel a gyomrom. Megegyeztünk, helyet keresek a reggelihez. Füstölt oldalas, sajt, hússaaláta kerül elő a hátizsákból. Falatozom. Úgy van, hogy kifejezetten jól érzem magam! Nem zavar semmi..vagy mégis? Két tőkés réce érkezik a vízre. N állványon áll készen a parton, hozzálépek, ám récéim észrevesznek, méltatlankodva újra felrepülnek. Nem lehetne, hogy egy picit ne figyeljetek? A bánatnak kell folyton olyan ébernek lenni! Bosszúságom a füstölt oldalason töltöm ki! 

   Reggelim befejeztével elpakolok, ahogy felnézek, a túlparti kavicszátony alsó végén valami fehéret pillantok meg. Nagy kócsag, öcsém! Óvatosan lépek N-hez, látom, ő is izgul! A kócsag meg persze észrevesz, felröppen. Nem is mondok semmit!
   Beépített, alapfelszereltségként kapott útvonaltervezőmmel megvitatjuk, merre lesz az arra. Nemrég jártam be az alattam elterülő szakaszt/alattam, értsd:folyásnak lefelé/, na, nem mintha ez sokat zavarna, mégis inkább más irányt jelölök ki. Kisétálok a töltésre, átballagk a mentett oldali vetésen, megnézem, hátha a mögötte lévő akácos tartalmaz valakit:őzet, netán szarvas. Legkevésbé sem! Annyi, de annyi vadnyom van mindenfelé! Hol vannak a hozzájuk tartozó lábak, és az azokhoz tartozó szarvasok, vaddisznók, őzek? Ezen merengek, már az erdőben, amikor kiugrik elém egy suta a gidájával. Maximális pontszámot érően késem le róluk!

   Amint lesz rá lehetőség, felhívom Winnetou barátomat/valahol meg van a száma/, hozzunk össze egy vadcserkelő gyorstalpalót, mertezígymarháranincsenjól!!