TÉL

   Ahogy egyetlen évszaktól, úgy a téltől sem lehet elvitatni a maga igazságát. Olyan, amilyen! Nem ok nélkül, egy szinte felfoghatatlanul bonyolult rendszer eleme. Persze, lehet bosszankodni, sőt, még utálkozni is miatta, de rettenetesen felesleges! Senki sem szeret fázni, fogadjunk, még az eszkimók sem! Aki a hosszú téli estéken unatkozik, az unatkozni fog a leghosszabb nyári napon is.
  Erdőjáró, természetközelben élő ember télen sem tétlen, ezernyi csoda várja, hívja, készteti arra, hogy hideggel dacolva a szabadban töltse szabadidejét. Oda nem követi a mára már mindent elborító, eltorzító politika, ott, haver, nem járnak celebek/még csak az kellene!/, többnyire egyedül lehetsz! Ami-valljuk be-néha bizony komoly adomány. 
   A tél hidege tisztára söpri a világot, hangozzék bármilyen furcsán is! Télen nincs mellébeszélés az erdőn. Ami elhangzik, az igaz, tömören velős, mentes minden úri huncutságtól. Mert néha kell, néha illő, hogy elcsendesedj, magadba, mélyen, önmagad felé. Kell az év többi részének zsongó sokszínűsége, naná! De talán amikor ott állsz a téli erdő csupasz némaságában, érted meg igazán, mit jelent élni, mit jelent szeretni, mit jelent elmúlni, mit jelent lenni!