Testi-lelki állapot.
Nem mondom, néha jó, néha egész kellemes/csak mindösszesen körbe kell néznem/, néha hátborzongató. Néha mellém ül és jót beszélgetünk, néha hanyagul tépi ki szívemet. Néha keresem, és bizony, néha rám talál. Néha feltölt, néha kiürít. Néha ezer szót szül, néha néma. Néha üvölt. Bál a pokolban. Néha oly üres, néha maga a csoda forrása. Lepattogott vörös festék a hajnali égen. Néha szót értünk, néha bánt. Van, hogy tudomásul sem veszem, van, hogy maga vagyok a magány. Roskadásig rakott ünnepi tál, vagy épp szemfedő. Néha ellenség, néha barát, vállon vereget, csak így tovább. Néha gáncsot vet, vermet ás, temet. Buktat, vagy bátorít, gyógyító tanár, vagy eret metsző sarlatán. Számtalan napom pereme és ereje, partra sodródott hal néma tátogása-LEVEGŐT!
Hopp, egy kéz! Felém? Megérint. Jól esik. Kifejezetten. Hisz én téged ismerlek! Te is engem? Az vagyok, akinek látsz. Maradjunk így örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése