MEGINT A FRÁNYA KÖNYVEK..!

   Van egy irkám, tudod, olyan kis füzet, telefirkálva könyvcímekkel. Egyfajta kívánságlista, különösebb elgondolás, és koncepció nélkül. Ha és amikor rendelek-számomra ez kényelmesebb, bár a könyvesbolti böngészés élvezeti foka elsők között szerepel az élet napos oldalán-, jobbára a pillanatnyi intuícióimra hallgatok, mellérendelve az anyagi lehetőségeimet. Amik általában tágulnak, miközben gyűlnek a virtuális kosárban a könyvek. Ez van! Legfeljebb visszaviszem az üres üvegeket!
  A minap is böngésztem. Képes vagyok tízezres tételeket átlapozgatni, irkálva az irkába egyre bővülő listát azokról a könyvekről, melyeket magaménak szeretnék tudni. Aztán persze szól az ördög, ne izélj, rendelj! De hát még a legutóbbiból is van vissza, mi lesz az elvekkel? Sutba az elvekkel, öcsém! Ám legyen!

   Szép vegyes köretet sikerült megint összehozni, lett itt minden a vadnyugat meghódításától kínai botránykönyvig. 
  Nem vagyok oda a western műfajért, de Kenneth Roberts Északnyugati átjárója műfaji klasszikus, valamiért jó ideje kívánságlistás. Amikor megláttam ezt a borítót, pillanatra sem haboztam, beleszerettem, na! A könyv maga meglepően terjedelmes, jó kézbe venni, 1977 (a megjelenés éve) óta olyan patinát kapott maga a könyv, azóta rendszeresen szagolgatom. Már ezért megérte! Amit várok tőle, az a gyerekkori kalandvágy újra idézése, kiegészítve az amerikai történelem hőskorának irodalmi értékű megjelenítésével. Remélem, politikamentes!
   Szepes Mari nénivel/sic!/ nemrég futottam össze, pillanatok alatt lenyűgözött, mélyen értelmes éleslátása közel áll-egyre közelebb-ahhoz, ahogy próbálom szemlélni az életet. Jó, ha az ember maga keres utat magának, ám a kezdeti lépések elindításához Szepes Mária avatott vezető lesz, érzem!
   Wei Hui: Sanghaj Baby című könyve a mostanság-újra-felfedezett kelet iránti vonzalmam hozadéka. A keleti kultúrán túl a keleti ember élete, gondolkodásmódja az, ami érdekel, legyen szó tibeti lámáról, vagy önmagát kereső írónőről napjainkban. Ha pedig szex és érzékiség, az legyen még inkább keleti!
   Némileg kakukktojás Peter Kassovitz: Ezeregy ok az elkeseredésre című regénye. Talán az író magyar származása, vagy csak az a hátsószobai megérzés, nem tudom. Valamiért kellett, itt van, forgatom, belelapozok(..."könnyed fecsegés és lélekbúvárlás, gúny és bánat, bűnügyi nyomozás és bohózat között imbolyog.."). Nem tudom miért, furcsán ismerős!
  Oriana Fallaci szerintem minden könyve kívánságlistás, erre magyarázattal szolgálni megint nem tudok. Kevés lenne a női írók iránti rajongásom, és kíváncsiságom.  Állítólag a Pénelopé a háborúban nem a legjobbja, de a legekkel úgy vagyok, túl sűrűn toppan az ember elé mostanság ez a jelző, nekem mindenképp elkopott. Minden estere várom, nem szoktam a megérzéseimben csalatkozni.
   Eca de Queirós:A főváros. Tőle már olvastam, az Amaró atya bűnét. Ritkán jön szembe portugál irodalom, nekem pedig elég is ennyi, földrengés nem várok tőle. A fülszöveg szerint Lisszabon bugris polgársága és sekélyes művész-bohémvilága ellen fordul irónk. Majd meglátjuk!
   Federico Andahazi-Kasnya. Az anatómus. Mindenen túl (persze, izgat és érdekel a könyv egyik olvasata), ami megfogott e könyvben, az a borítószöveg utolsó sora:szenvedélyes vádirat mindenfajta képmutatás és obskurantizmus ellen. És bár a NŐT megismerni könyvből nem lehet, kérdések megfogalmazásához mindenképpen alkalmasnak tűnik, sőt!
  Egy időben nagy Graham Greene-rajongó voltam, ezért furcsa, Utazások nagynénémmel című regénye hogy a fütyibe maradt ki? OK, most itt van, biztos nem véletlenül. Hetvenöt éves nagynénivel még nem utaztam, itt az ideje.
   Szégyenlem, de annyira kevés magyar irodalmat olvasok! Lelkiismeret furdalásom tette kosárba Gyárfás Miklós A főorvosné című regényét, amolyan megérzéses alapon (hogyan máshogy?) Történelem és emberi sorsok összefonódását olvasom ki így elsőre belőle.
   Mario Soldati: Erotikus fantázák(Capriccio) című könyve többnek sejlik, mint amit a cím így elsőre sejtetne..visszájára fordított amerikai mítosz...megkeressük, ha valóban benne van!
   Jöhetnek a hosszú téli esték, fel vagyok készülve.