Nem osztom percekre, órákra, nem én, ha megtehetem. Nem számolok, számot sem vetek, forma és tartalom is magam vagyok. Keresek más fogalmakat, más viszonyítási pontokat, más alapot. Az egyszerűség a nagyszerű! A reggel mellém szegődő holló korrogás, a csendes erdő rendje, milliónyi apró rezdülés. Nem mérem. Megélem. Tán egyszer megértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése