A FENE NEM ETTE MEG A TELET!

    Hideg van, bár engem nem zavar. Van rajtam annyi ruha, a medve megenne, egy hétig ruhát szarna! Ha megenne. A medve. De erre nem terem medve! És rendes medve erre nem vetemedne! (Ezt az e betűs marhaságot azonnal abba hagyni, jó?!)
  Szóval, hideg van, és csend! Csak egy fakopáncs dobol, meg léprigók csacsognak valahol, de aztán hál'istennek abbahagyják. Ez így helyes! Most cserkelek, szarvast fogok fotózni. Olyan halkan sétálok, akkor fognak észrevenni, ha rákönyökölök a hátukra, és onnan fotózom..csak akkor. Ki fog elém állni egy jókora bika, szépen, keresztben, hosszú percekig pózol, míg én beállítom a záridőt, rekeszt, ISO-t, mindent, ahogy kell és illik, szépen, pontosan, faszán! Csinálok róla egy pompázatos sorozatot, aztán mellé lépnek a társai, lesznek vagy húszan, gyönyörűséges agancserdő, meg minden. Még közelebb is jönnek, kicsit megremeg a lábam izgalmamban, ám rendíthetetlen elszántsággal készítem a képeket, még videót is forgatok, tarolni fogok ma az arckönyvön, na! Aztán később, pár nyiladékkal arrébb kijön elém egy koca a kis csíkos malacaival, kint lesznek előttem vagy fél órát, szöszmötölnek, túrnak, játszanak, kergetőznek, "N" meg csak teszi a dógát! Így lesz, és kész! Ez ma a sorsom, nincs mese! Ehelyett, basszus, láttam egy hollót meg néhány cinkét. De most tényleg, rajtam nem múlt! Nem is a földön, felette lépkedtem, megálltam rendre, kiguvadt a szemem, füleltem, mint bagoly,vad is van rogyásig, egymásba érnek a nyomok, még a szagukat is éreztem két helyen is...ez most valami átok, vagy miafranc? Jó, persze, nekem nem sürgős, nem is arról van szó, csak jól esne..csak egy picike szarvas, egy aprócska vaddisznó, csak pár pillanatra...!
   Persze, ez csak vicc, sétáltam egy kitűnőt, "N" felettébb jót szórakozott, nem győztem kapkodni magam utána, mindent le akart fotózni...nyugalom volt(ja, bakker, túl nagy nyugalom!), egészséges hideg, szép az erdő, sikerült is hozzá csendesedni rendesen(kiváglak ezekkel az e betűkkel, meglátod!).
   Láttunk egy csomó tuskót meg kidőlt fát...

   ...számtalan vadlest...

   ...útba ejtettünk egy rég nem látott erdei házikót.....

    ...kezdetben lelkesen, majd egyre hanyagabbul olvastuk a rengeteg vadnyomot...

 
  ...napsütés híján is próbáltuk "N"-el elkapni a szépet...

   ...találtunk lepketaplót...

   ...aztán körbeértünk. Én már fáztam, itt a téli hideg, "N" még bírta volna, de a főnök én vagyok, búcsút intettünk az erdőnek, minden vadjának, a hollónak, aki végig fejünk felett korrogott, a csendnek, rendnek, fegyelemnek...(ha még egyszer leütsz egy e betűt, kitépem a májad!).
   Hazafelé "N"-el megbeszéltük, hogy nem kellene ezt a vadfotózást annyira erőltetni, csak lazán, félválról, könnyedén, akkor majd sikerül..amikor nem is számítunk rá, csak úgy csípőből, nyögések nélkül, harmatosan. Mintha minket nem is érdekelne, csak gyertek, szarvasok, na és! Jó, "N" még nem tudja, neki nem mondom, de én megdöglök egy dögös vadfotóért! Lehet, hogy Gemencre kellene mennem(ezek az e betűk fognak a sírba tenni!!) félvad-félszelíd szarvasokat fotózni? Nem tudom, lehet!
   Jut eszembe, tegnap láttam a Fekete hattyú című filmet, tudod, Natalie Portman balettet táncol. Apám, annak a filmnek minden perce annyira tele van feszültséggel, annyira pokolian jó, hogy csuda! Zseniális az a film!