Már tegnap terveztem. Csak fújt a szél, így lemondtam magamban. Aztán délután csak kisétáltam, és megállapítottam, hogy új év ide, új év oda, nagy marha vagyok! Ez nem változott! Horgászni kellett volna, ahogy terveztem. De másnapra, akarom mondani mára végképp peca lesz, vagyis lett. Jó, egy kicsit megkevernek a múlt nap elhatározásai és a mai nap megvalósítása, de érted azért, nem? Szél sehol, kegyelemből elül valahol a valagán, ragyogva kel a nap, a hőmérő higanyszála pozitív tartományban, mehetünk. Mivel horgászni megyek, és nem fotózni, természetesen egy őzbak kint van a lucernatáblán, "szebbetelsemtudokképzelni" fényekben, N meg a táskájában dohog:Ugye megmondtam, ugye meg!! Halgass el, cimbora, most horgászni megyünk, ígérem, lesz hal, exponálhatsz! Keménykedett az éjszaka, fagyottan recseg a kerékpár kereke alatt az avar, a fű. Különös kontrasztos a reggel, parádés fények, az árnyékban meg sejtelmes félhomály, halovány pára. Szép a reggel januárhoz képest! Felérek a töltésre, jókora madársereglet fogad. Bandába verődött fenyőrigók kapnak szárnyra, a bokrok közt cinkék, pintyek bujkálnak. Ennyit számít a napsütés.
Az ártéren, egy szántás mellett elrejtem a bringám, irány a folyó! Mindenütt szarvasnyomok, ügyesen a szántás szélén mentek, nehogymá' a barázdák közt kelljen botorkálni. Leszakadt, vízbe csúszott kövezésnél érem el a folyót, kicsit magas a vízállás, használhatatlan az amúgy halas pálya. Lejjebb sétálok, egy homokpad terül el a kövezés alatt. Istenem, mennyi vad járja, kétsávosra taposott csapán sétálok. A homokpad derekán már jó a víz, összeütöm a szerelést. Sokszor bizonyított 5 centis Rapala Original-al kezdek. De még hogy kezdek! 4.-5. dobásra éles ütés, majd még egy, és már tekeri is a bot hegyét. Hóhóhóhó, halam van! Ráadásul nem is akárki, januárhoz képest van benne kraft rendesen, kéri a botot, kéri a zsinórt gőzerővel. Domolykó lesz, ez biztos! Jót bunyózunk, mire sikerül felerőltetni, majd kézközelbe szelidíteni. Markolnám, de még kétszer megugrik. A wobbler hátsó horgának egy ága tartja, de ennek a halnak meg kell lennie! Sikerül! Remegve fektetem a fűre, kapkodva fotózom, nem szeretem, ha a hal sokat van szárazon. Gyorsan lemérem, 42 centi. Mehet is vissza, úgy nézem, különösebb megrázkódtatás nélkül úszik el. Aztán csak ülök, és szuszogok. Biztos az adrenalin, a soha meg nem szokható élmény!
Kell itt még halnak lennie, küldöm újra csatába a kis wobblert. Érintetlenül jön vissza, aztán újra és újra. A túlparton hosszú partvédő kövezés, beszakadt fákkal, tuti, hogy vannak erre halak. Lejjebb megyek, ha lehet, még jobb itt a víz, ám csend van odalent, hiába cserélgetem a wobblereket. Végképp nem vagyok telhetetlen, megköszönöm a folyónak, amit adott. Attól függetlenül, hogy volt ebben a fogásban azért rutin és tapasztalat is, nem véletlenül jöttem épp ide. Ragyogva süt a nap, elképesztően jó idő kerekedik. Többször megállok néhány percnyi fényterápiára. Tavaszt idézően zöldellik a fű, valahol fakopáncs társkereső dobolása szól. Sorra veszem az elém kerülő helyeket, de valahogy nem nagyon erőltetem én már ezt a halfogást. Lesz még itt egy hely, egy jókora gödör, adott már télen halat, többször is. Odaérek, dobok párat, aztán csak állok a parton, nézem a vizet, hallgatom halk csobogását. Sorra veszem emlékeim, a folyó partján töltött órák soha el nem vesző hangulatai szólnak bennem. Jó itt! Jó így!
Magasról teszek arra, hány óra van, nem is érdekel, megéheztem. Valós oka a mai horgászatnak a szalonnasütés. Hamar tüzet rittyentek, nyársat faragok, feldarabolom a tarisznya rejtekéről előkerült sonkát, szalonnát, kolbászt, hagymát, aztán átadom magam az ihletett szabad tűzön sütögetés örömeinek. Holló szól felettem, halkan csobog a folyó! Ritka szép nap van! Nem kell se túlmagyarázni, se elvenni belőle, az élet szép, és kész! Ennyi!
Kétszer is telepakolom a nyársat, aztán jóllakottan pihegek. Elégedett vagyok! Nem sietek, bennem végképp nem siet semmi. Élvezem..azt hiszem azt, hogy élek! Néha kell ilyen is! Vagy tán többször kellene megállni, és élvezni a létet, csak úgy, önmagáért? N morog, ma kevés feladatot kapott. Na, gyere pajtikám, produkáld magad! Kidőlt fára sorakoztatok néhány wobblert, hagy szórakozzon.
Elsétálok még egy nagy kanyarig, közben vaddisznók járta partszakaszt érintek. Korai búgásból akár már vadmalacok is lehetnek, kissé óvatosabbra veszem lépteim. A kanyarban jókora partszakadás, felső végén parádés vízzel, de ennél a vízállásnál nem lehet megtámadni. Így marad a nézelődés, a merengés.
Keresztül vágok az ártéren, kisétálok a töltés alá. Valaki szembe jön a töltésen, idős horgásztárs, ő csak megnézni jött a folyót. Pedig horgászni kellene! Lassan hazatekerek. Otthon pedig már várnak az elsején rendelt könyvek. Ajándék ez a nap, mindenképp! Ahhoz, hogy kapjunk, szintúgy kell egyfajta képesség, mint ahhoz, hogy adni tudjunk. Bármennyire is furcsa, egyik sem egyszerű. Asszem' szív kell hozzá, meg lélek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése