-Menjünk egyet.
-Menjen a bánat! Nézz ki, olyan hideg van, a szatír is csak elmesélné, mi van a kabátja alatt!
-No csak, tápos vagy? A munkahelyeden már megszokhattad a hideget.
-Még hogy tápos? Menjünk, ha gondolod, de ezt a bundáskenyeret még megeszem, ha megengeded.
-Edd, de addig tedd az aksim töltőre, jó?
-Hogy neked mennyi bajod van!
Csend volt és betyáros hideg. Idővel "N" bekéredzkedett a kabátom alá, de beintettem neki. Ő akarta annyira! Láttunk őzeket még kint a vetésen, messze, egy a közelünkben ugrott el egy fenyvesben, egy bak meg ránk riasztott, öblösen kiáltva a fák közé szorult csendben. Hó nem sok esett felénk, épp hogy beporcukrozta az erdő alját. A nap is kisütött, de a hideg elszívta az erőmet, és az ebédre otthon váró kacsasült hazacsábított. Szokni kell a telet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése