KI VAGYOK ÉN?

   Figyelem az embereket, szokásommá vált. Tanulni lehet másoktól, kell is. Szó mi szó! Figyelem a férfiakat /?/, hogyan beszélnek a nőkről, és persze a nőket, miként vélekednek a férfiakról. Hát-hát, nem túl rózsás a helyzet, mit ne mondjak! Sok minden hiányzik ezekből a megjegyzésekből, így sok minden bennük van. Hiányzik a mindent meghatározó önismeret. Hisz amennyiben nem rendelkezem önmagam ismeretével, nem vagyok képes megismerni másokat, így megítélni sem. Ez nyilvánvalóan egyszerű. A "Ki vagyok én?" talán a legfontosabb kérdések egyike. Borzasztóan kevesen lennének képesek válaszolni erre az egyszerű kérdésre úgy, hogy az a válasz hiteles legyen. De talán nem is a hiteles válasz a fontos, mint inkább a kérdés: Ki vagyok én? Azt gondolom, a tetteim mögötti gondolat, a gondolataim mögötti tett vagyok. Ha jól csinálom, jót kapok, ha rosszul csinálom, eszem a kefét. És mivel sokan nem ismerik saját magukat, nem őszinték saját magukkal, ezért hibáznak, aztán természetesen se felelősséget nem vállalnak, se nem képesek önmagukba nézve kimondani:Ez vagyok! 
  Sokszor eljátszom azzal a gondolattal, mi lenne, ha a nők feltennék a kérdést a velük élő férfiaknak: Te, ugyan mond már meg, ki vagyok én? Azt hiszem, hümmögés, fejvakarás, zavart téblábolás lenne hiteles válasz helyett. Azt hiszem, a férfiak nem ismerik a nőket. Legalább is ezt szűröm le, amikor figyelek. És ezt a nők tudják! Mert a nők sokkal többet tudnak, mint mi férfiak, sokkal többet! Csak nem figyelünk rájuk! Lessük a popsit, aztán kész! Miért? Mert nem szeretnénk, ha a nő is többet látna belőlünk, mert kiderülne, kik is vagyunk valójában! És ettől a legtöbb férfi fél. Úgy félünk a női őszinteségtől, mint a tűztől. Szembesülni önmagunkkal, ugyan már? Inkább bonts egy sört! 
  Menj ki az utcára, ülj le egy padra, és figyeld a nőket. Mennyi, de mennyi boldogtalan nő van! Miért? Mert nem tud telerakni egy bevásárlókocsit? Vagy kénytelen a tavalyi kabátot hordani? Azt hiszem, azért törik meg a fény a szemükben-nézd a szemet, benne van minden-, mert miközben járnak a dolguk után, haza gondolnak. Előbb-utóbb haza kell menni, és legyen otthon bármi, egy valami mégis hiányzik. A tisztelet! A válasz arra az egyszerű kérdésre: Ki vagyok én? Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya! 
  Egyszer valaki azt mondta nekem, nem lehetek én az erősebb, fel kell nézzek rád! Igen, egy férfinak élete minden pillanatában úgy kell viselkednie, hogy a nő felnézzen rá, büszke legyen rá. Minden pillanatban. Olyan apró, de szédületes hibákat vagyunk képesek, mi férfiak elkövetni..és még csak nem is tudunk róla. Szembesülni a hibáinkkal pedig nagyon nehezen vagyunk képesek. Ugyan már, én tökéletes vagyok! Igen? Akkor mi ez a mély seb a lelkemben? Ja, hogy neked ,drágám, lelked is van? Erről el is felejtkeztem! Tudom, hogy elfelejtkeztél róla, sőt, sosem vettél tudomást róla. Pedig annyi éven át vártam, hogy egyszer érints meg ott! Annyi éven át!
  Szeretni azt jelenti, hogy minden pillanatban magunkon érezzük a másik tekintetét. Úgy cselekszünk, hogy a másik büszke legyen ránk. Csak a jót hozzuk ki egymásból, csak a jót! Nem a telerakott bevásárlókocsit, az új kabátot jelenti, de nem ám! Szeretni csak őszintén! De vajon tudod-e, a feleséged hányszor sírt a fürdőszobába zárkózva, hogy ne lásd? Mert a nők ilyenek, azt kell mondjam, sajnos! Nyelnek, tűrnek, és még ilyenkor sem jövünk rá, mi férfiak, hogy mekkorát vétkezünk. Emeld a nőt magad mellé, azzal, hogy tiszteled! Mert ha nem, bizony elveszíted! Na, ezek az elveszített nők járnak-kelnek az utcán kihunyt fényű szemmel! És mi, férfiak észre sem vesszük, hogy már rég elvesztettük a nőt, már rég! Mert mi olyan kurvára tökéletesek vagyunk! A teremtés koronái! Az ám! A nő meg persze kevesebb nálunk! Annyira, hogy meg sem hallgatjuk, sőt, ha őszinte próbál lenni, azonnali lekiabálás a része. Mert félünk! Mert a legtöbb férfi kisfiú ott belül. A hibáinkkal szembesülni-soha! A következményekkel szembesülni meg végképp kizárt! Tudomást venni a nőről, főként pedig az emberről? Majd én megmondom neki, mit csináljon, hogyan csinálja! Meg én! Hisz férfi vagyok! Apám is ezt csinálta, így csinálta! Igaz, emlékszem, anyám is mennyit sírt, mennyit veszekedtek. Emlékszem! Csak nem tanultam belőle. 
  Tiszteld a nőt, tiszteld meg azzal, hogy észreveszed benne az embert! A világ olyan, amilyenek mi, benne élő emberek vagyunk. Ilyenformán a világ mindenkori állapotához mindenki hozzáteszi a magáét. Ahogy cselekszik, ahogy gondolkodik. Nem teheted meg, hogy önzésből, birtoklási vágyból  vagy csak azért, mert félsz szembesülni önmagaddal, elveszel a másik emberből, mert a világból veszel el. Tiszteld meg a másik embert azzal, hogy tiszteled! És tiszteld meg magad azzal, hogy válaszolsz a kérdésre:Ki vagyok én? Hatalmas igazság, hogy csak az képes szeretni, aki szereti önmagát! De hogyan szeressem azt, amit nem ismerek? Szeretni a legőszintébb dolog a világon. Ha nincs őszinteség, nincs szeretet! A hamis, hazug dolgok pedig összedőlnek. Így a hamis önmagam is összedől. 
   Ülj ki egy padra, és nézd a nőket. Ők a világ jobbik fele.