Fájt! Szó szerint! Közel három órája járom az erdőt, különösebb látszólagos esemény nélkül. Persze, fantasztikus tavasz-hangulat van, lepkék, méhek röpködnek, meg minden, árad a napfény, jó élni..csak egy pöttynyi plussz! Sétám vége felé potrohuknál összeragadt nünükéket veszek észre, őket nem csupán felkeltette a jó idő, de szerelemre is lobbantotta. Fotózom, filmezem őket, aztán elpillantok-minden különösebb szándékoltság nélkül-abba az irányba, ahonnan jöttem. Jókora sötét foltok a nyiladékon, rákapom a kamerát, ami állványon van ugyan, de az állvány a nünükék szintjére van igazítva, öcsém, két koca van kint előttem a malacaival. Az egyik koca épp akkor kel fel a pocsolyából, pofátlanul dagonyázik délután 3-kor, nyílt terepen, miközben én holmi bogarakkal bíbelődöm. Talajszintről hiába is lövök rájuk, mire videóra állítom "N"-t, addigra ellépnek. HOGYAZABÁNATOS..! Megfordul a fejemben, hogy közelebb lopakodom, de végül belátom, jobb a békesség, se megzavarni nem akarom őket, se azt az élményt nem szeretném átélni, hogy ők zavarnak meg engem! Hallom, ahogy a malacok sivalkodnak, marha (bocsánat, disznó) jól érzik magukat! Ott jöttek ki, ahol én alig 20 perccel korábban eljöttem, áll ott a keresztnyiladékon egy magasles, még meg is fordult a fejemben, hogyfelülök rá egy fél órára. Miért nem hallgattam a belső hangra??? Így néznek ki a nünükék:
...és ott vannak a vaddisznók/valahol/:
Sebaj, "N"-el még ilyen közel nem voltam vaddisznóhoz, megtörtént az első lépés/de miért így?!/. A bosszúságon kívül-jó, nem is bosszankodom annyira-volt öröm is, virágzó salátaboglárkákat találtam...
...sikerült lekapni egy kékcinkét, sőt, le is filmeztem:
Igazi tavaszt hozott össze ez a februári délután/csak azok a vadmalacok!/, szó szerint zöldülő erdőben járhattam. "N" tette a dolgát:
Amennyiben számít szavam e téren, én oda voksolok, hogy a tél, ha már eddig nem erőlködött, végképp hagyja nyugton a Kárpát-medencét. Ha másért nem, hát a kis vadmalacok érdekében!
Mindig abba a hibába esek, hogy a jó képeket a jó fényképezőnek tulajdonítom, egészen addig amíg a kezembe kerül egy jó gép - szinte feleslegesen. (Vagy látok jó képeket profiktól és kiderül, hogy valami kis kompakttal sikerült nekik.) Megvan a téma, megvan a képkivágás, a kép is kész a fejemben, és az eredmény satnya. Utána sem szoktam dolgozni a képeken, és csak azt viselem, ami realisztikus marad. Azért ez a hosszú bevezetés, mert a képeid pont olyanok, amelyet magamnak szeretnék.
Ó, ez kedves tőled! Szerintem az van, hogy a technikai hiányosságaimat/merthogy vannak bőven/ a természet iránti alázattal pótolom, és benne van az erdőn töltött 25 év is jócskán!
Mindig abba a hibába esek, hogy a jó képeket a jó fényképezőnek tulajdonítom, egészen addig amíg a kezembe kerül egy jó gép - szinte feleslegesen. (Vagy látok jó képeket profiktól és kiderül, hogy valami kis kompakttal sikerült nekik.) Megvan a téma, megvan a képkivágás, a kép is kész a fejemben, és az eredmény satnya. Utána sem szoktam dolgozni a képeken, és csak azt viselem, ami realisztikus marad.
VálaszTörlésAzért ez a hosszú bevezetés, mert a képeid pont olyanok, amelyet magamnak szeretnék.
Ó, ez kedves tőled! Szerintem az van, hogy a technikai hiányosságaimat/merthogy vannak bőven/ a természet iránti alázattal pótolom, és benne van az erdőn töltött 25 év is jócskán!
VálaszTörlés