MÓRICHIDAI CSUKÁK

   Bár a horgászat tényét napokkal korábban rögzítettük, a cél nem lett, még közelebbről sem meghatározva. "Mösziő pözsó" kellemes terében születik a döntés, irány a rég ne látott mórichidai Marcal-szakasz. Átrobogunk egynehány kellemes külsejű falun, ahol napokig tudnék fotózni, akár étlen-szomjan is, és már ott is vagyunk. Na, nem azért jöttünk el eddig, mintha itt más lenne a folyó, dehogy, itt is csak nedves, partján fákkal-náddal, kristálytiszta vizében reményeink szerint éhes halakkal. Semmi extra, a folyó itt is gyönyörű!

   Tamás talán a második leállásból halat cserdít a partra, kis csukája szigorúan ráette magát a gumihalra, hosszasabb rábeszélésre válik csak meg tőle. Kezdetnek nem rossz!

                                                 A csukamágnes Relax gumihal.
     Szokott módon haladunk, nem tétlenkedve, míg barátom halakat bűvöl, addig én megörökítem a környezetet.

    Tamás kisebb csukával kel birokra, aki azonban nem óhajt netre kerülni, majd látott domolykókra dobál eredménytelenül. Bambulok, amikor akciózajok kerekednek, odaérve jókora csuka táncában gyönyörködhetek. Kisebb fennakadásokkal sikerül merítőbe terelni, szép példány, 50 centire mérjük. Hasa duzzad az ikrától, nem ezért/ó, dehogynem, a horgászat a reményről szól, a hal testében pedig ott a jövő!/, de szabadlábra helyezzük.

   A továbbiakban még két kapást ad a folyó, a déli harangszó, és vele a felhők mögül kivigyorgó nap a töltésen visszafelé sétálva talál bennünket. Nyomban tavasz lesz megint, kék éggel, szikrázó színekkel. 

    A horgász egy nádsarokról letartóztat egy csukát, a fotós lefotózza, majd újra elsimul a víztükör, mintha mi sem történt volna, ballag, aminek ballagnia kell, nézi, ami állva marad. Szelíden teszi ki-ki a maga dolgát, semmi nagyot akarás, semmi nyögés, hozzásimulunk a végtelen időhöz.