REGGELI TEJFÖLBEN.

  Korán kelő típus vagyok. Arról ismerszem meg, hogy míg mások alszanak, én nem. Kivéve, mikor nem, de akkor is. Úgy ébredem fel, mint akit fejbe vertek/van, aki úgy alszik el, de én már csak ilyen fordítva bekötött maradok, míg megmaradok/. Így, korán reggel/hogy? mennyire korán? hát, haver, 3 órakor momentán/ korlátozottak a lehetőségeim, a család jobbik fele egészséges módon alszik, így nem gyakorolhatok a zongorán AC/DC-dalokat, marad az olvasás/persze, nincs is zongorám, hehe!/. Ágyba vissza heveredve. Tényleg csúszik ott fent, ott bent a kuplung, de már megszoktam magam. Pedro Juan Gutierrez Piszkos havannai trilógiája van soron, ezen bealudni tényleg nem lehet. Na, nem mintha magával sodró, nagy lendületű események sorjáznának a lapokra nyomva, Pedro pusztán visszatekint magára, meg kubai hányattatásaira, de teszi ezt úgy/jó, tekints el attól, hogy punci nem marad tömetlen, pia nem marad üvegben, száj nem marad beveretlen/, hogy abszolút nem bánt, nem irritál, inkább elgondolkodtat, és ha éppen nem a test alapvető szükségleteinek kielégítése van soron, még filozofálgat is, ami tetszik. Ezt a kubai miliőt nem a Buena Vista Social Club zenéje festi alá, de hiteles. Majd írok róla.
  Eljő a hetes, vagyis a reggel hetedik órája, mondanám, hogy dereng, de ez nem igaz. Pusztulatos nagy köd van, cirka 40-50 métert látni el, azon túl az ismeretlen, tejfölbe burkolózva. Szeretem a ködöt, bár ilyen mértékben kissé elbátortalanít, benne akármi is lehet, rossz szándékú idegen gyarmatosítóktól zsenge szüzek vérére áhítozó vámpírokig bárki és bármi. Húú, leesett, nem vagyok má' se zsenge, se érintetlen, gyorsan át is húzom ezt a veszélyforrást lelkem és testem lehetséges fenyegetőinek listájáról. De fordítsuk komolyra a szót, január van, vadászidény, és bizony ekkora ködben..de nem is folytatom, még a végén ott látom magam, amint terítékre hozva töretet raknak a számba. Kifejezetten nem esne jól!
   Számítok rá, hogy szarvasok felejtik kint magukat ebben a ködtakaróban az erdőszéleken, vetéseken, vagy épp még mozgásban vannak nappali pihenőjük felé. Karcosra meresztgetem a szemem, de ekkora párasűrűségben legfeljebb egy Brontoszaurusz-csordát vennék észre. A nyomok minden esetre biztatóak, a töltésen egyből vaddisznó csapát látok, majd rengeteg szarvasnyomot. Tulajdonosaik persze sehol, bár a tejfelben tőlem akár százas rudli is elléphet mellettem úgy, hogy észre se nem veszem. Egy őzbak riaszt rám, hangja van, a teste elveszik a ködben. Sétálok a töltésen, közben visszanézek, basszus, elveszett, ahonnan jöttem. Ahogy nézem, ezt a ködöt ma nehezen falja fel a nap. Ha valakit több éves mélyhibernálásból ébresztve ledobnának ide, bizony, meg nem mondaná, milyen évszak van! A januárt is csak folyamatosan patakzó orromleve idézi, amit nemes egyszerűséggel, ám annál kifinomultabb nyelvtechnikával távolítok el. Te nem így szoktad? Hogy, papírzsebkendő, Á, úri huncutság!
   Leballagok, megnézem a folyót. Meg van, hallom a hangját, ott dumál a tejföl alatt! Visszasétálok a töltésre, közben a mentett oldalon elpöfög egy traktor, pont arra, amerre mentem volna. Ez önmagában nem lenne baj, ám vadat kellene lesni/mér', mér'? Mert örömet okoz, na!/, úgy meg nem lenne egyszerű, hogy a traktor nyomán a hetedik határig szaladnak még a sünmalacok is! Mindegy, boruljon rá jótékony tejföl, akkor visszafordulok. Közben motorfűrészek szólalnak meg az erdőből, akkor talán nincs kint vadász ember, arra veszem az irányt! Az erdőszéli galagonyabokrokon pókhálót veszek észre. Tuti, hogy nem tavalyi, azt már megette volna az idő. Hiába, becsúszott ide a téli hónapok közé egy jókora enyhülés, ki kell használni. És legyen a pók javára írva, nem is akkora botorság ez a részéről, látni még repülő rovarokat a verőfényes napokon. 

  Két harkály társkereső dobolása kíséretében lépek az erdőbe. Őket is becsapja a szokatlan enyheség, kissé még korai lesz párválasztásra, szaporodásra hívni a harkány-menyecskéket! Azért jólesik a fülemnek. 

   Nem kóválygom, lassan de biztosan hazafelé veszem az irányt, annyi fűrész szól, vaddal való találkozásom esélye alacsonyra redukálódik. Meg különben is, én a csendet komálom, azért jöttem. Meg asszem' meghagytam reggelről két szelet bundáskenyeret, lenne egy kis elszámolni valóm velük. "N" morgolódik, de most süket fülekre talál, igaz, megígérem neki, ha délutánra kisüt, exponálhat még. 
  Jut eszembe, reggel Pedro szövege mellett Barbrát hallgattam. Például:

  Egyszerűen odaáll abba a fénykörbe, és énekel. De hogyan? Ez a mágia, nem a VV6 castingján feltűnősködni a semmire alapozott ürességgel! Ennyi!