SEGÍTS IGAZODNI!

   Félbemaradt léptek sehová sem tartó koppanását űzi el tőlem a jót kívánó utasítás. Oda nem lépek. Oda nem megyek. Halkan dúdol valamit valaki, mindig kihagyva a lényeg okát. Sajgó szívek cipelte fájdalom rak utat, szomorúság van kőbe faragva alattam. Leülnék, de nincs ki mellé ülni, minek akkor? Csak mert van seggem, amire megtehetem, nyugodtan megtehetem? Alamizsna az alfelemnek. Ülni, és nézni felhők vonulását, semmibe tartó gondolatokat eregetni. Kapaszkodik, ki botlik, tántorog, útról letévedve szédeleg a lét peremén ide-oda. Jaj nekem! Valóság-hamisító film pereg, nézői vagyunk a nézhetetlenségnek. Olcsó. Mert hamis. Az igaz meg drága? Mennyit adnál egy őszinte szóért, mond? Mennyit? Pénzt, mindet, mid van? A karod, tán mindkettőt?   Kérsz egy őszinte szót? Egyáltalán? Benned van! Nem különb józansággal ül bordáid közt, várva...rád várva! Az őszinteséget kiérdemelni kell, megvenni nem tudod, de nem ám! Nem mérik kilóra, literre sem, futár sem hozza házhoz, dudálva, ha megérkezik, aláírásért cserébe adva. De ha van, ha ott van, ha megvan, felismerd, megérzed, megérted. Jószagú jóság van benne. Csak. Belé rögzült időtlen pillanatiság. Csokornyi vad mezei virág ottfelejtett illata csokorba gyűjtve, nyárízű zamattal ajkadon, arra várva, hogy fald fel. Nem utasít "sejobbraseballra", középre rendezett józanság. Kíméletlen, elsőre fáj, másodikra is talán, de mindent egybevéve értelme csak ennek van. Őszinte élet az igaz élet, a többi csak...igazul igazodni..de hogyan? Segíts!