Horgászat az irodalomban (21.)

 Neil Gaiman: Amerikai istenek

 

-Szokott lékhorgászni, Ainsel úr?

-Soha.

-A férfiember legjobb szórakozása. Nem az a lényeg, hogy zsákmánnyal térjünk haza a nap végén, hanem békével a lelkünkben.

 

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (20.)

 Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Szörny lakik a Holt-Tiszában: ennek fele se tréfa. Béla bácsi fenekezett éppen, ami mostanában tilos, de másképp nem lehet boldogulni, és Béla bácsi a hasának horgászik, nem az a sportos-bajnok típus, aki vissza is dobná akár a végén, hanem szereti megenni. Berántotta az öreget valami hatalmas csuka, ami tényleg termetes lehetett, ha ekkorát lódított az öregen. Azt beszélik, olyan mérges volt Béla bácsi,hogy azonnal elindult hazafelé, igen mókás volt, ahogy a népek a telepi kocsma előtt ülve látták kilógni a méteres hínárt a gumicsizmájából. Jót nevettünk anyuval ezen. Pórul járt az öreg, nem tagadom, de azért még nem lesz lokneszi szörny a Holt-Tiszában.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /19/

 Grecsó Krisztián: Isten hozott

Avarka bácsi például azt lesi, kik használják a régi horgászhelyét a Lándor-tavon, kik járnak oda kifogni az ő büszke sügéreit, satnya keszegeit, nem szólva a pödrött bajszú csukákról, amik akár aggódó, felelős főmagyarok is lehetnének, olyan kackiásan áll tátogó szájuk fölött a bajusz.

Miután Dezső végképp kitollászkodta magát, végre rátért, hogy Avarka Pista bácsi szelleme azt mesélte, megleste horgászat közben Számfira Lászlót. A tanár úr, hiába, hogy tanult ember, engedély nélkül igyekszik lefölözni a zsíros falatokat, pucér orvhorgász, ráadásul becsvágyó is. Avarka Pista bácsi szerint, ha küzd, látszik Számfira Laci arcán a kivagyiság. A falu első tanárának nem elég az a szokásos háromkilós, neki tizenakárhány kilós csuka kell. Kellene. A remény halvány somolygása ült Számfira arcára, amikor az ólom alá odaakasztott egy kéttenyérnyi kecskebékát. Nem olyan szokásos apróvarangyot, horogra valót, amilyet mindenki más szokott, hanem egy vadállatot, egy sárgadinnyényi, szuszogó szörnyet. Még a szeme alatt is megfeszült az izom, mikor belódította a csali hatalmas terhét a vízbe.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (18)

 Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása

Órákat üldögéltek így kettesben, hang nélkül, Pesta Misi nem produkálta magát, ott!, mutatta néha, legtöbbször halat se fogtak, Bérlemény kapott gumicsizmát, viharkabátot, messziről olyan volt, mint bárki más. Jót tett neki a csönd, de nem hatódott meg a keviektől, tette, ami egy utazó dolga - jönni, menni, kvartélyt szerezni, hajó - és vonatmenetrendekhez igazodni. Megtanulta, hogy a szárcsa hal ízű, hogy a paptetű az egy kis hal, hogy mi a villantó, hogy süllőzéshez botot felszerelni Mike Pista tud legjobban, hogy a "kuttyogatás" állítólag a harcsa nemi ingereire hat, hogy a tavi ponty olyan buta, hogy elegendő a vasladik hangját utánozni, már be is kapta a horgot, mert úgy megszokta, hogy a halgazdaságban vasladikból hajigálják be a tápot, tudta, hogy a híd alatt hol csapott az óriásharcsa a libák közé, csak úgy forrt a víz, volt vagy ötven kiló, nevet is adtak neki, de soha nem mondták ki a nevét, respektből, Bérleménynek is húzódkodva mondták el, Csukás Vilinek hívták, becézték (Dzsugasvili, azaz Sztálin nyomán), tehát nem is tiszteletből, hanem félelemből nem mondták ki a nevet, legföljebb, hogy "itt járt a Vili", "látták Vilit lent a Rózsaszigetnél", magukhoz húzták így a rémet, a rettenetet, amely akkor minden pillanatukra, lélegzetvételükre ráült, antropomorfizálták Sztálint, és reálisan reménykedhettek, hogy egyszer kifogják majd, voltak is följelentések, kihallgatások, de hát, mondták bent, hogyan is lehetne egy harcsát csukásnak nevezni, s minthogy a rendőrök is gyakorló horgászok voltak, elsimult az ügy.

 

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (17)

 ESTERHÁZY PÉTER: HAhN-HAHN GRÓFNŐ PILLANTÁSA

Arra a kérdésre tehát, hogy mi szinte a legnagyobb élmény, amelyet hazai vizeink nyújthatnak, a válasz így hangzik: egy többkilós nyurgaponty kifárasztása 30-35-ös zsineggel, peremfutó orsóval.

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (16)

 ESTERHÁZY PÉTER: HAHN-HAHN GRÓFNŐ PILLANTÁSA

 

Ami igaz, igaz, az Al-Duna sokkal több és nagyobb hallal dicsekedhet, mint a Felső-Duna -szakaszok. A viza a 200 kilót is elérheti ott. Porcos vérteshalak, acipenserek ezek, ikrájuk fekete, amiből pazar kaviár készíthető. Kistestvére a kecsege. (Vigyázat! Nincs pikkelye!)Az örvénylő, rohanó vízben azonban különleges halászati módszerekre van szükség, apáról fiúra száll a veszélyes mélyvizek, a jó halászhelyek, a halak szokásainak ismerete. Az ilyen ember tudja, hogy a kecsege farokúszójának felső íve nagyobb az alsónál, a cápáéhoz hasonlít, ezért helyesen tesszük, ha rongyba burkolt kézzel nyúlunk hozzá. Az üres parton kutyák vonítanak. 

KI KORÁN KEL...

 Előre megfontolt szándékkal nagyon hajnalra állítom a telefonom, magam is meglepődöm, hogy fel is tudok kelni. Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyve nem engedett aludni, a tervezett időpont enyhén szólva is eltolódott. Kávé, cigi, csak hogy beinduljon a szervezet, valamit dobok későbbre a lovaknak, szemlélem az eget, eső nem várható. Meg voltam róla győződve, hogy igen korai vagyok, de valaki már fát vág az utcánkban, hiába, a falusi élet utolérhetetlen romantikája nem nézi az órát.

Nem variálom túl, egy közelben található helyre igyekszem. És most nem a távolság dönti a mérleg nyelvét oda, hanem a halfogás esélye. Számos helyet megvallattam a napokban, de nem adtak halat, ezen a pályán viszont süllő, balin, domolykó és harcsa is volt az elmúlt két hétben. Bár a horgász igyekeznék, a fotós kerekedik felül, élénk színű felhőpamatok ringnak a hajnali égbolton. Bizonyára van szépen kiejthető tudományos nevük ezeknek a felhőknek, és közérthető magyarázat a kialakulásukra és a színükre, de most hagyjuk a tudományt, csak szemlélődjünk. 

Mire a partra érek,a felhők színe megkopik, szemem inkább a vizet nézi, a benne lakó és csak rám váró pikkelyesek után kutatok. Erősen balin sújtotta a pálya, szájszélt rágva várom, mikor töri át a bársonyos vízfelszínt a szétriadó küszöket űző, a víz fölé is kiugró balin. Zseniális a reggel, itt most valaminek lennie kell! Az első fél óra tökéletesen néma és eseménytelen. Már kezdenék opcióként a körömrágásra tekinteni, amikor jókora paduc csobban előttem. A békés halak mozgása mindig jó jel, mutatja is magát az előbbi kollégája, majd a kelő nap első, vízfelszínt is érintő sugaraiban egy jókora tőponty veti magát a felszínre. Bár én pontyra nem horgászom, ha hátralévő életemben ilyen halat nem fogok, se bánom, azért a látvány megdobbantja kérgesedő, öreg szívem.

5 előtt pár perccel a kavargó, örvénylő vízben elcsattan az első rablás. Savage Gear Twitch Minnow van a kapocsban, szűz még a drága, de ha tudta volna, ma mi vár rá, inkább könyörgött volna a dobozban maradásért. A rablást követő talán második-harmadik dobásomra a kivétel előtti pillanatban öblösre tátott szájjal ront egy nagy balin. Jól ismerem ezt a szokásukat, számos alkalommal kaptam már infarktust a lábam előtt csalira ugró haltól, de természetesen így is szorítani kell pillanatra a záróizmomat. Halam jó, nagyon jó, felszínre kényszerítve eddigi horgászataim talán legnagyobbjának tippelem. Birkózunk, már nyerésben érzem magam, de az égiek (vagy víziek) másként döntenek, halam váratlanul leakad. Tényleg nem vagyok az a szentségelős fajta, halk szisszenéssel túl is teszem magam a történteken. Valamit jól csináltam, hogy egy ilyen hal birokra kelt velem, avattam egy eddig érintetlen csalit, a folyó iránti alázatom és mélységes tiszteletem pedig csak tovább mélyült. 

Gyorsan leellenőrzöm a felszerelést, minden rendben találtatik, hintem is a következő dobást. Kapás a jutalmam, de nem akad, újra ugyanoda helyezem a csalit, elemi erejű kapás a jutalmam, halam meg is akad. Van súly, és van önbizalma, a várt balin helyett egy derék domolykó bukkan fel előttem. Sikerül szákba is terelnem, csórikámnak a farokúszója erősen sérült, hiányos, de különben szép, erőtől duzzadó hal.

Pár napja fogtam itt egy nagyobbat, de ő nem akart a közösségi médiában szerepelni, fotózás előtt vissza ugrott a vízbe. Nehéz pályán horgászom, az apadó vízzel kissé már kényelmesebbé vált a part, de horgásztam itt 20-25 centivel magasabb vízállásnál is, lábujjal kapaszkodtam a part egyenetlenségeibe. Nehéz ilyen helyeken egyedül fotózni, hisz a hal, főként a domolykó nem fogja megvárni, míg előkotrom a gépem. Mindig kéznél van, de most is objektívet kell cserélnem, fent hagytam a nagytelét. Sikerrel megoldom, halat úszhat is. 

Következő dobásra újra kapás és meg is akad, nekem a Rábán ez bizony kisebb fajta csoda. Valamivel karcsúbb domolykót terelek sikeresen szákba, ő sem sértetlen, csúnya seb éktelenkedik az oldalán.

 

Elengedem, közben alattam durranós rablás, métereket szaladnak a küszök a felszínen. Harcban megedződött wobblerem már hiába keres újabb ellenfelet, ennyi volt, elhallgat a felszín, nincs több kapás. Alig negyed óra volt az egész, számos rablás mellett jutott három kapás, kettő hal kézbe is került. Ugyanezen furcsaságot tapasztalom késő délutánonként, hét óráig forr a víz, repkednek a balinok a levegőbe, aztán szinte egy csapásra véget ér a háború. Nem dobálom túl a vizet, nincs nálam rezesbanda, hogy a hanguk elijessze a halakat. Szerintem valami a fényviszonyokkal és a víz áttetszőségével lesz kapcsolatban, de ez csak tipp.

Hallgatom még a vadgerléket, jégmadár repül el előttem, mélyen magamba szívom a folyó és partjának illatát. Kár azért a jó balinért, de nem engedem meg magamnak, hogy hiányérzetem legyen. Sőt, inkább érzek megtiszteltetést, hogy a folyó, még ha ilyen módon is, de megajándékozott. 

 

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /15/

 OTA PAVEL: A HALAK JEGYÉBEN

 

Mikor jobban lettem, arra gondoltam, mi volt a legszebb az életben. Nem gondoltamén a szerelemre, sem világkörüli csavargásaimra. Nem gondoltam az óceánok fölötti éjszakai repülésekre, sem arra, hogy kanadai hokit játszottam a prágai Spartában. Megint a parasztokhoz, folyókhoz jártam horgászni, halastavakhoz és duzzasztógátakhoz, és rájöttem, hogy éppen ez volt a legszebb, amit a világon átéltem.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /14/

 OTA PAVEL: A HALAK JEGYÉBEN

 

 - Csinálok neked horgászbotot. Már régóta tartogatom számodra. 

  Kivett a zsebéből egy éles kést, egy nyisszantás ide, egy nyisszantás oda, én meg figyeltem kérges kezét, melyen eggyel kevesebb ujj volt,  a saját késével nyisszantotta le, miközben kosárnak való vesszőt vágott. Néztem fájdalomtól eltorzult arcát, megint fájt a szilánk a derekában. De a fájdalomcsillapító alkohol elfogyott. Elkészült a bottal. Akkor nem tudtam, hogy ez volt életem legjobb horgászbotja, de ma már tudom. Az a gyermekkori horgászbot volt, amellyel nem értek fel az amerikai és japán gyárak későbbi termékei. Rákötött a zsinórra egy lúdtollat meg egy horgot. Aztán azt mondta:

 - A szigetnél magányos sügérek tanyáznak.  Eredj oda, seggfejke, kócold össze a sörényüket. Itt megvárlak.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /13/

 

Ota Pavel: A halak jegyében

 A pedzővel, azaz csaknem tojásnagyságú úszóval való csukafogás viszonylag könnyű, de izgalmas foglalatosság. Órákig is várhatsz, míg a nagy úszó lemerül, és mikor végre megvan, elfog a remegés, vagy kiver a veríték. Valószínű ugyanis, hogy nem valami sneci harapott rá, ahogy a kis halat hívják, hanem egy usque tizenöt kilós hal.

 Nyolc csukát vittünk haza akkor, azon az első napon. Híre ment, mint mikor valaki vargányát  vagy áfonyát talál az erdőn. Egész sereg halász vonult ki. Csukaparadicsom volt akkor a Beruonka Skyjétől Bránovig. Apám több, mint százat fogott ki a szabadsága alatt, én hatvannégyet. Némelyikük igen jó húsban volt,akkor még nemigen dúskáltunk az enni- és füstölnivalóban, jó húsban kellett lenniük, ha a krivokláti hentes majdnem két kiló olvasztott zsírt adott az egyik csukáért, a krivokláti trafikos meg száz cigarettát a másikért, a mama ugyanis füstölt, mint a török. Ja, és ha jól megnézzük, sikerült megszabadítanunk a folyót a vad csukáktól szóval tulajdonképpen kifosztottuk. A folyóban csak a nagyobb, dörzsölt csukák maradtak, meg a bugylik, a csukagyerekek, azokat senki sem fogta, hacsak nem volt rabló az illető.

Horgászat az irodalomban /12/

 Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt

 - Hát bizony - motyogta az öreg - , süllő nincs, ponty, harcsa is alig. Piszkos a víz, a sok olaj meg fenol, ami a gyárakból jön... Régen annyi harcsa volt itt, még hetvennégy kilósat is fogtak...

- Simanek bácsi - igyekeztem én is bekapcsolódni. - Emlékszik arra a meccsre, amikor a bírót ruhástól a vízbe dobtuk?

 - Decemberben úgy leapadt a Duna - folytatta az öreg a magáét- , csupa köves volt a part, a halak levonultak a mederbe. Most meg olyan nagy a víz, szennyes, mocskos, most azért kerüli el a hal a gátakat, inkább az árterekre húzódik, ott talál gilisztát, bogarat. Még valami keszeg volt,dévér, paduc, jackó, az is kicsike...

- Miféle hal az a jackó? - kérdezte a fia.

- Tavaly ilyenkor legalább a márna harapott- mondta tovább Simanek bácsi. - Erre vonult, mert az télen szereti beásni magát. Fenékhoroggal, sajttal fogtam egy olyan jó öt és fél kilósat. De az idén még márna sincs...

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /11/

 

Bohumil Hrabal: Házimurik

Ha esik, akkor melankolikus vagyok, mint az esős ég, gyerekkoromban horgászni jártam, ha esett, akkor haraptak a halak, horgásztam, mert én most is imádom a halat... csakhogy amikor felnőttem, abbahagytam a horgászást, mert horgászengedélyt kellett volna váltanom... A sörgyár mögött az Elba folyt, tizenöt éven át horgásztam ott, nagyon szerettem fürdeni abban a folyóban, a gyermekkorom folyójában, késő tavasztól kijártam a strandra, az egész szünidőt a folyónál töltöttem, nagyon szerettem éjszaka fürdeni, pláne, ha sütött a hold... Annál az én folyómnál tanultam meg csendesnek és szűkszavúnak lenni.

 

... és láttam, hogy itt is horgászok ülnek vagy állnak a parton, és némelyikük csillogó műcsalit dob nagy távolságba, a csalihal megvillan a napfényben, egy pillanatra megáll a folyó fölött, aztán megcsillan a horgászzsineg is, de egy másodperc múlva az egész mozgó felszerelés beleesik a vízbe, és a horgász elkezdi visszafelé tekerni a ferde szögben húrszerűen feszülő zsinórt...

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /10/

Nyírő József: Uz Bence

A pisztrangászás az más. Élvezet.
Uz Bence tartotta a hálót, nem vizmentire, hanem szembe vele, mert a pisztrang felfelé menekül. Én egy rúddal vertem, göbődtem a vizet, míg fehér tajtékot vetett. Mihelyt a hal a hálót érintette, Bence már ki is vetette a villanó halat. Hármat, négyet is egyszerre. 
Örvendtünk és kacagtunk a halaknak. A szebb példányokkal tréfából egymást szájon leccsintettük. Aztán felvágtuk a puha hasukat és megtakarítottuk. A feszülő hólyagokat tenyerükön elpukkantottuk, majd a halakat kopoltyújuknál fogva hegyes pálcákra aggattuk, a tűzhöz körbe leszúrtuk, parazsat mertünk alájuk és ezeken a kis akasztófákon csendesen megsütöttük, amíg kunkorodott illatos gerincük.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (9)

Ernest Hemingway: Emberek a Szajnán

  Ha végeztem az aznapi munkával, vagy éppen forgattam valamit a fejemben, olykor-olykor végigsétáltam a part mentén. Ha jártam vagy csináltam valamit, vagy elnéztem másokat, amint éppen szakértő módon csinálnak valamit, könnyebben ment a gondolkodás. Az Ile de la Cité, a Pont Neuf alatt, ahol IV. Henrik szobra áll, hajóorrszerű ékben végződik, s van ott a vízparton egy kis park, benne gyönyörű, szálas és terebélyes gesztenyefák, s azokban az áramlásokban, limánokban, amelyeket ott a Szajna folyása létrehoz, pompásan lehet horgászni. Itt szoktam lemenni a lépcsőn a parkba, s elnézegetni a horgászokat a parton vagy a nagy híd alatt. A jó horgászhelyek a vízállástól függően változtak, a horgászok hosszú, összerakható nád horgászbotokat használtak, nagyon finom toldalékzsinórral, könnyű járású orsóval és tollas úszóval horgásztak, és a horgászott szakasztól függően választották ki a csalétket. Valamit mindig fogtak, sőt nem ritkán kitűnő fogásuk akadt valami ragadozó őnhöz hasonló halból, amelyet goujonnak hívnak. Ez a hal egészben sütve nagyon ízletes, én egész tányérravalót meg tudtam enni belőle. Alakja telt, húsa édeskés, még a friss szardíniánál is zamatosabb, csöppet sem olajos, s mi úgy ettük, csontostul, mindenestül.

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (8)

UNGVÁRI TAMÁS: HEMINGWAY HÁBORÚJA

  A Papát nem érdekelték az országhatárok: először Miamitól délre, Key Westben élt, aztán odább hajózott hatvan mérföldet, nem ő tehetett arról, hogy az már egy másik földrész. Úgy látom, mindegy volt neki, csak a tenger mentén legyen. Gondolja végig. ott élt Batista Kubájában, és ott maradt Fidel Castro alatt is. Sőt valami Hemingway-díjat is átnyújtott Fidel Castrónak, mert a legnagyobb kardhalat Fidelnek sikerült elsőnek kifognia egy versenyen a Golf-áramból. Kérdezem magától, elmennek ötvenen halászni, és az egyik hajón ott van Fidel Castro, ki fogja ki a legnagyobb halat? Nem kérdés. 

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (7)

GELLÉRI ANDOR ENDRE: HALÁSZLÉ


 





 Éppen pipázik a halász, s felkapja a fejét, mikor az asszony horgot kér tőle, s ígér neki pénzt, csak két halat fogjon legalább. A barna ember csak mosolyogja.
 - Hogyan tetszik azt gondolni, néni, hogy pont most gyün rá a hal, Bedobom a horgot, ham, s máris bekapja a potyka? Kérem szépen, órák kellenek ahhoz, néni, míg ilyen kicsit foghat az ember! Mert a nagy hal, az okos, annak nagy a rafinériája, másképp már rég kifogták volna! Az nem tátja a száját, hanem csak pöckölgeti a férget, és leszel magának annyit, amennyi szabadon van. Haja - óbégatja - ,kimodernültek a halak is a vízben. Van azoknak olyan taktikájuk, mint az olaszoknak a Piavénál! Aztán meg minek kell magának annyira a hal?
 - Azt mondaná inkább meg - szotyogta Várkonyiné - , hogy tud-e egyet nekem fogni? Azt inkább, semmint hogy így nagymisézne!
 - Horgom, az van - mondta a barna ember - , halam is van, itt lent, ni; de hát én magános ember vagyok, s azért nem fogok halat, hogy majd más jobban tudja ölelni magát. 
 - Mit akar?
 - Tudja maga, hiszen szoknyát visel. Leengedek én magának itt tíz horgot is, s lesz itt hal két lábossal is, de lelkem, nálam már szokás, hogy ezért adnak ám a nők is valamit. Magános ember vagyok, mondtam, oszt annak ez az ára.

 
 
 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (6)

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND: SEMMI KIS ÉLETEK

    A nagy mellű Koltai Eszter a földszint háromból egyszer a havannai VIT-ről hozott haza egy vörös, szeplős srácot. Írnek mondta magát, és sokat beszélt arról, hogy náluk is vannak hegyek. Végül született egy vörös, békaarcú gyerekük, szőke szemöldökkel és pillákkal. Nem is lehetett azt a kölyköt röhögés nélkül nézni. A második születésnapját már nem várta meg az ír, elment fürdeni a bányatóhoz, és nem ott ugrott be a vízbe, ahol mondták. Azóta valami tábla is van a parton, hogy ne fogják az őrre a más hülyeségét.És akkor egy hónapig nem volt tisztességes kapás a tavon, hiába hoztak húsos gilisztát, pondrót, kenyérbelet, szórták körül a stéget tejes kukoricával. De hát a horgászokat senki sem sajnálja, pedig azoknak is van családjuk.

Ártéri pillanatok

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (5)

  Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb

    A Montauk-ernyő egy horgászkészség, főleg sporthorgászok kedvelik. Kimennek Long Island legkeletibb városából a nyílt tengerre, és a motoros jachtjaikról a vízbe lógatják az eszközt, amely olyan, mint egy nyelétől és szövetétől megfosztott esernyő vázszerkezete. Minden borda acéldrótból készült csúcsban végződik. Ezekre a csúcsokra szürkésfehér sebészeti csövekből készült műhalat szereltek. A műhalon átfúrtak egy drótkampót is, ez olyan nagy és éles, hogy ha a vérengző makrahal, vagy a vad tengeri süllő, vagy a sebesen suhanó ínyencfalat-galaxis egyéb csábító példánya ráharap, többé már nem szabadulhat a horogról.
   Mark Twain remekül kezelt horogkiakasztó rendszerének nincsen párja a kortárs irodalomban. Mark Twain az első világháború és a második világháború, s a többi előtt horgászott ezzel, a közismert humoros regények legeslegfeketébbikének, a Huckleberry Finn-nek a vége felé.

 

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /4/

Paul Gauguin: Noa Noa

   Azelőtt kevés volt a légy, de körülbelül két hét óta nagyon elszaporodtak, és egyre elviselhetetlenebbek.
   Minden maori örül ennek, mert a bonitók és a tonhalak rövidesen a felszínre jönnek a tenger mélységeiből. A legyek megjelenése jelzi a nagy halászat évadjának a kezdetét, amikor az emberek dolgoznak Tahitiban.
   Mindenki megvizsgálja, jó állapotban vannak-e a zsinegei és horgai. Nők, gyerekek, mindenki a tengerparton tartózkodik, és hálókat, azaz inkább kókuszpálma leveleiből készített, hosszú fonatokat vontat a part és a szirtek között, a tengerfenék sűrű korallzátonyi felett. Így fogják azokat az apró halakat, amelyeket a tonhalak nagyon szeretnek, és ezeket használják csalétekül.
   A jó három hétig tartó előkészületek befejezése után két összekötött, hosszú csónakot bocsátottak vízre. A kettős csónak elejére hosszú póznát szereltek, amelyet a csónak tatjára erősített két kötél segítségével hirtelen fel lehet emelni, a pózna végén csalétekkel ellátott horog van, s ha a hal rákap, ilyen módon azonnal kirántják a vízből, és a csónakba vetik.