OTA PAVEL: A HALAK JEGYÉBEN
- Csinálok neked horgászbotot. Már régóta tartogatom számodra.
Kivett a zsebéből egy éles kést, egy nyisszantás ide, egy nyisszantás oda, én meg figyeltem kérges kezét, melyen eggyel kevesebb ujj volt, a saját késével nyisszantotta le, miközben kosárnak való vesszőt vágott. Néztem fájdalomtól eltorzult arcát, megint fájt a szilánk a derekában. De a fájdalomcsillapító alkohol elfogyott. Elkészült a bottal. Akkor nem tudtam, hogy ez volt életem legjobb horgászbotja, de ma már tudom. Az a gyermekkori horgászbot volt, amellyel nem értek fel az amerikai és japán gyárak későbbi termékei. Rákötött a zsinórra egy lúdtollat meg egy horgot. Aztán azt mondta:
- A szigetnél magányos sügérek tanyáznak. Eredj oda, seggfejke, kócold össze a sörényüket. Itt megvárlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése