HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (20.)

 Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Szörny lakik a Holt-Tiszában: ennek fele se tréfa. Béla bácsi fenekezett éppen, ami mostanában tilos, de másképp nem lehet boldogulni, és Béla bácsi a hasának horgászik, nem az a sportos-bajnok típus, aki vissza is dobná akár a végén, hanem szereti megenni. Berántotta az öreget valami hatalmas csuka, ami tényleg termetes lehetett, ha ekkorát lódított az öregen. Azt beszélik, olyan mérges volt Béla bácsi,hogy azonnal elindult hazafelé, igen mókás volt, ahogy a népek a telepi kocsma előtt ülve látták kilógni a méteres hínárt a gumicsizmájából. Jót nevettünk anyuval ezen. Pórul járt az öreg, nem tagadom, de azért még nem lesz lokneszi szörny a Holt-Tiszában.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /11/

 

Bohumil Hrabal: Házimurik

Ha esik, akkor melankolikus vagyok, mint az esős ég, gyerekkoromban horgászni jártam, ha esett, akkor haraptak a halak, horgásztam, mert én most is imádom a halat... csakhogy amikor felnőttem, abbahagytam a horgászást, mert horgászengedélyt kellett volna váltanom... A sörgyár mögött az Elba folyt, tizenöt éven át horgásztam ott, nagyon szerettem fürdeni abban a folyóban, a gyermekkorom folyójában, késő tavasztól kijártam a strandra, az egész szünidőt a folyónál töltöttem, nagyon szerettem éjszaka fürdeni, pláne, ha sütött a hold... Annál az én folyómnál tanultam meg csendesnek és szűkszavúnak lenni.

 

... és láttam, hogy itt is horgászok ülnek vagy állnak a parton, és némelyikük csillogó műcsalit dob nagy távolságba, a csalihal megvillan a napfényben, egy pillanatra megáll a folyó fölött, aztán megcsillan a horgászzsineg is, de egy másodperc múlva az egész mozgó felszerelés beleesik a vízbe, és a horgász elkezdi visszafelé tekerni a ferde szögben húrszerűen feszülő zsinórt...

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /4/

Paul Gauguin: Noa Noa

   Azelőtt kevés volt a légy, de körülbelül két hét óta nagyon elszaporodtak, és egyre elviselhetetlenebbek.
   Minden maori örül ennek, mert a bonitók és a tonhalak rövidesen a felszínre jönnek a tenger mélységeiből. A legyek megjelenése jelzi a nagy halászat évadjának a kezdetét, amikor az emberek dolgoznak Tahitiban.
   Mindenki megvizsgálja, jó állapotban vannak-e a zsinegei és horgai. Nők, gyerekek, mindenki a tengerparton tartózkodik, és hálókat, azaz inkább kókuszpálma leveleiből készített, hosszú fonatokat vontat a part és a szirtek között, a tengerfenék sűrű korallzátonyi felett. Így fogják azokat az apró halakat, amelyeket a tonhalak nagyon szeretnek, és ezeket használják csalétekül.
   A jó három hétig tartó előkészületek befejezése után két összekötött, hosszú csónakot bocsátottak vízre. A kettős csónak elejére hosszú póznát szereltek, amelyet a csónak tatjára erősített két kötél segítségével hirtelen fel lehet emelni, a pózna végén csalétekkel ellátott horog van, s ha a hal rákap, ilyen módon azonnal kirántják a vízből, és a csónakba vetik.

MINDENNAPI HEMINGWAY /5/

   A Szajna-parti horgászokról...

   Ha végeztem az aznapi munkával, vagy éppen forgattam valamit a fejemben, olykor-olykor végigsétáltam a part mentén. Ha jártam vagy csináltam valamit, vagy elnéztem másokat, amint éppen szakértő módon csinálnak valamit, könnyebben ment a gondolkodás. Az Ile de la Cité, a Pont Neuf alatt, ahol IV. Henrik szobra áll, hajóorr szerű ékben végződik, s van ott a vízparton egy kis park, benne gyönyörű szálas és terebélyes vadgesztenyefák, s azokban az áramlásokban, limánokban, amelyeket ott a Szajna folyása létrehoz, pompásan lehet horgászni. Itt szoktam lemenni a lépcsőn a parkba, s elnézegetni a horgászokat a parton vagy a nagy híd alatt. A jó horgászhelyek a vízállástól függően változtak, A horgászok hosszú, összerakható nád horgászbotokat használtak, nagyon finom toldalékzsinórral, könnyű járású orsóval és tollas úszóval horgásztak, és a horgászott szakasztól függően választották ki a csalétket. Valamit mindig fogtak, sőt nem ritkán kitűnő fogásuk akadt valami ragadozó őnhöz hasonló halból, amelyet goujon-nak hívnak. /.../

  Az útleírások szerzői úgy írnak a Szajna-parti horgászokról, mintha azok mind merő kutyaságból üldögélnének a parton, és sohase fognának semmit; márpedig ott komoly és eredményes horgászat folyik. Akkoriban a legtöbb horgász olyan ember volt, aki vagy a csöpp kis nyugdíjából élt, és nem tudta, hogy nem falja-e fel azt is az infláció, vagy olyan lelkes horgász, aki, ha a munkája engedte, fél napokat, egész napokat töltött a parton. Charentonban, ahol a Marne torkollik a Szajnába, vagy Párizs alatt meg felett jobb fogás esik, de nagyon jól lehet horgászni bent a városban is. Én magam nem horgásztam, mert nem volt hozzá felszerelésem, és inkább arra spóroltam, hogy majd Spanyolországban fogok. Azt se tudtam sohasem, hogy mikor végzek a munkámmal, vagy mikor kell elutaznom, s így nem akartam belegabalyodni a horgászásba, hiszen annak is meg van a maga jó ideje és holtszezonja. De mindig figyelemmel kísértem, s ez érdekes volt, jó volt tudni róla, s engem mindig felvidított, hogy még a városban is akadnak olyan emberek, akik elmerülten, komolyan horgásznak, s néhanapján néhány friture-t visznek haza a családjuknak.