NYULAK A TARLÓN, ŐZBAK A ZABBAN

   A reggeli kiruccanásom alkalmával láttam két mezei nyulat egy tarlón, szénabálák közt kergetőztek, ám idő előtt lelepleződtem, messzire igyekeztek barátságtalanul. Gondoltam egyet délután, míg kidekkolom a Jóban, rosszban következő részéig tátongó mély ürességet, ránézek én ezekre a nyulakra. Időben kiértem, egy vadrózsabokrot használva álcaként, vártam nyulaimat. És lőn, meg is jelentek, persze tartva az illő távolságot. Heves kergetőzésük nyulakra jellemző rövid, de annál határozottabb intim együttlétbe torkollott, aztán leléptek a porondról.

   Elhagyom alkalmi leshelyem, lassan hazakerekezem, de azért figyelve, hátha kivált valaki az erdőből valamelyik vetésre. Fortuna megkegyelmez, egy zabtábla szélén kis bakot veszek észre. Bringa hanyagul elejt, "N" azonmód állványra kerül, és már lövöm is a még barkás, felemás agancsú legényt.