Korai kelésnek nyögés a vége, vagy legalább sóhajtozás. Főként, ha a kelést követően Marilyn Monroe életrajzzal kezdődik a nap. Norman Mailer tolla sebészszike gyanánt boncolgatja minden idők nőjének életét, próbálva megfejtést találni arra, amire tán nem lehet, vagy bármiféle magyarázat csak fikciónak tűnhet, sok a miért Monroe körül. Vagy Monroe-n belül. Nem szokványos életrajzot írt Mailer, ki-ki szól a sorok közül maga az író is, néha többet, mint kellene, neki elnézzük. Első házasságát éli épp még Norma Jean, amikor magára hagyom, toporog a hajnal az éjszaka kitárulkozó kapujában. Kiérek a házak közül, őz figyel egy tarlón, jöttömre beugrik a még lábon álló gabonába. Odébb az út szélén másikat veszek észre, takarásban megállok, a lombok közül kinézek rá. Alig fényekben próbálom megörökíteni, mögötte két bak is randalíroz, hangosakat böffentve vitáznak valami létkérdés felett.
Tovább már gyalog folytatom, legutóbb itt kölyökrókákat, őzeket láttam autóból, hátha... És láss csodát, róka egerészik egy kaszálón, messze van, pedig megörökíteni valóan mutatja be, hogyan is csinálja ezt az egérfogást egy vérbeli profi. Talán egy valamirevalót sikerül lőni, hiába, videózni kellett volna.
Odébb, az út másik oldalán tegnap őzet láttam ebben az időben egy lucernatáblán, remélem, ma is kint lesz. Még oda sem érek, két őz kergetőzve ugrik át előttem az úton. Nem jó jel! De ma elvetemült szerencsém van, bak legel nem is messze, sikerül észrevétlen becserkelnem, "N" forróra lövi magát.
Míg a bak egy mellette elrobogó teherautót figyel, én visszahátrálok a takarásba, magára hagyom. És bár zubog bennem az adrenalin, a korai kelés terhét nem sikerül ellensúlyoznia, Marilyn kebeléra vágyom.. izé, Norman Mailer soraira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése