A HAJNAL ISTEN MOSOLYA!

   Roppant nehezen mászom álomországból a valóságba, tíz perce is csöröghet már a vekker, mire eszmélek. Pillanatra megkísért a visszaalvás gondolata, de legyőzöm. Hol ér fel bármi álom a valóság csodáival. Hajnal vár, fényei már készülnek. Szuszogva tekerem a pedált, megint csak cél nélkül, legfeljebb az irányt tudom. Pápóc felé visz utam, de hogy hol kötök ki....? 
   Felhőpamatok bodorodnak a hajnali égen, közéjük kél a nap. Mintha megsejteném, megállok, visszapillantok. Anyám borogass, hevesen!

   Isten mosolyog! Tisztán látom. Ülök az út közepén, mint valami sült bolond! Ülj mellém, kedves!
   Percekig tart a mennyei színjáték, kattog a gép, simul a lélek, egyszerre vagyok üres, és csordultig tele! Kegyelmi állapot! Nincs egy kávéd?
  A felhők fölé kúszó nap elhagyja vörös színeit, palettáján másfajta ragyogást kever. Folytatom utam. Sárgára érett gabonatáblák közt földút ballag a folyó felé, bokrokkal, fákkal szegetten. Őz ugrik ki elém, mire rákattannék, eltűnik. Gerlék szólnak, pacsirták. A július már kevésbé madárdalos, nincs énekre idő, éhes utódok lesik kérlelhetetlenül a szorgos madárszülőket,mi lesz a reggeli. 

   Tövisszúró gébicsek lesnek rám az útszéli bokrok hegyén. Kedves madár, ám nagy zsivány! Neve a magyar nyelv derűs magyarázó jellegét őrzi:zsákmányát-tücsköt, sáskát, termetes bogarat- gyakran tűzi tövisre, egyfajta raktárt képezve így. Bár énekesmadár, nem egy nagy dalnok, sőt, csőre ragadozómadarat idézően kampós. Tojója jellegtelen barnás, hímje dekoratívabb, arisztokratikus monoklival a szeme körül.

   Ki hinné, ez a kis harcos gyíkot, egeret, cickányt, sőt,  kisebb madarat is zsákmányul ejt. Bár, mondom, nem egy X-faktor aspiráns, de kiváló hangutánzó. Út menti sövények, bokrosok, erdőszélek jellegzetes madara.
   A töltés alján magasles áll, itt fogok reggelizni. Jó tanács: ha erre jársz, ügyelj, a lesre vezető létra utolsó előtti foka kissé amortizált, jobb nem próbára tenni teherbíró képességét.

  Hogy lesz egy egyszerű májkrémes zsömléből mennyei eledel? Minden a tálaláson múlik! Reggeli ragyogásban, gerleszó mellett nem cserélném luxuséttermi kimondhatatlannevűségre! Kéred a felét? 
  A színek mellé valami mesteri érzékkel kever illatokat a természet, milliónyi összetevője harmónikus, komoly erényekkel bíró afrodiziákum. Nem hiszed? Heveredj le a júliusi rét ezernyi virága közé, majd meglátod!! Palackba zárva, piacra dobva komoly népesség-robbanást lehetne előidézni vele! Legalább szegény orrszarvúaknak is nyugta lenne a messzi Afrika szavannáin!

   A töltésen már visszafelé bringázom. Itt jegyzem meg, valószínűleg a kavicsok állnak másként, hazafelé kissé nehezebben megy a bringa. Úgy, de úgy maradnék örökre itt!
  Kaszálón jókora seregélycsapat bogarászik, tán már két fészekalj is kirepülhetett. Gyümölcstolvaj hírében állnak, ám emellett sok-sok rovart is felfalnak. Csak az ember képes folyton haszonelvűen szemlélni a világot, és mérni lakóit. A saját haszna elvén!

 

  Bár még július első dekádjában járunk, vitathatatlan a nyár uralma, inkább csak hangulatában megidéződik az ősz egy elhagyott ház kerítésén.

   Végszóként dicsekszem /bár nem maradéktalanul, ami a kép minőségét illeti/:tegnap sikerült első ízben megörökítenem egy hódot. Pár másodperc erejéig kiballagott egy kavicspad csücskére, hogy aztán újra vízre szálljon. Fura egy jószág, titokzatos, szem elé ritkán kerülő lakója a Rába sokszínű csoda-rengetegének. Tudom, szerencsém volt, köszönöm is, akinek illik!

Zenéljünk is picit, csak hogy legyen a hangulat mellé ritmus is!