2017. február 12., vasárnap

REGGELI MEREVEDÉS

Vitathatatlan, hogy az élet tele van apró csodákkal. Ilyen apró csodában részesített ma a jóbüdösélet. Rá kellett jönnöm, voltak jelei, hogy a munka bizony fiatalít. Bassza meg, hogy ez nem előbb, akkor többet! Történt ugyanis, hogy reggel kettős merevedéssel ébredtem, és mi is lenne ez, ha nem a fiatalodás egyértelmű jele. A kettes számú merevedést a mutatóujjam produkálta, hat munkanap után duplájára dagadva állt ellen minden hajlítási, mozgatási szándékomnak. Azoknak a drága autó-alkatrészeknek köszönhetően az említett ujjam funkcionálisan is mutató lett. A reggeli kávé elkészítéséből és a cigaretta töltésből ki kellett hogy maradjon, úgy tevőlegesen, jól látszott, nincs is rá szükség. Eddig mit is csináltál, te mutatóujj, mondjad csak megfele! Most van a bukta, öregem, élek a gyanúperrel, te eddig itt csak lógtál, lébecoltál, haszontalanul. Valahonnan kaptad a neved, ez idáig rendben is volna, de erre négy másik kollégád is képes, még ha nem is ennyire egyértelműen. Kevés, amit te itt produkálsz, hallod-e!? Mutatni, baszdmeg, könnyű! Megy a sumákolás életen át, néha egy kis mutogatás, aztán ha jobban oda kell tenni magad, mint tegnap a templomban /bocsánat, gyárban, ezt a kettőt mindig keverem/, akkor meg tessék, így kell reggelre kinézni. Helyedben a szégyent azért elővenném. Merevedünk, mi? Irigyeljük a másikat, mi? Azért közel sem vagytok egy súlycsoport. Mond meg, mit csináljak veled? Pihentetés, azt bevenné a hasad, mi? Gyógytorna, ülőfürdő, masszőr, lélekgyógyász, babusgatás, dunsztkötés a bükki füvesember legjava kínálatából? Keleti balzsam, gyógybarlang-túra, szakrendelés? Kizárt, öregem, hajolsz te is, mint a gazdád, zokszó nélkül, tűröd, viseled a sorsod. És nem irigykedsz arra, akinek jól áll a merevség!

2017. február 11., szombat

SZERELJ, NE SZERETKEZZ!

Nem is akartam én ma annyira szalonnát sütögetni a Rába partján, mert ha így volna, már tenném. Nem akarhattam eléggé, ezért van az hogy nem, nem lesz sütögetés, lesz helyette szerelés délután, lesz szűrőre cső. Persze, nem ilyen szépen hangzik ez most bennem, vasárnapi gyónásra épp elég okot adó káromlás tör ki belőlem, megtartom azért magamnak őket, elvégre valami kell nekem is, még ha nem is szép. Az úrral meg az ő faszával beljebb nem leszek. Különben is, hideg van, a tűzgyújtás szabadban is csak fene macera. Arról nem beszélve, kell ez a túlóra, hogy Lajtán-túl tengődő melóstársaink heti bérét elérjük egy hónap alatt, nem fogok vitába szállni szükség és jóság terén ilyen apróságokkal. Arról meg aztán végképp szó ne essék, hogy az esetlegesen, meg nem érdemelt, de ölbe pottyant szabadidő alatt elkövethetünk nehány meggondolatlanságot, ördögtől vett bűnt. Jobb lesz mindenkinek, a kalkuttai kulinak meg a prágai drágának, a helsinki szőrmekereskedőnek és pápuai vadásznak, ha nincsen szabad idő, minden óra beosztva, kevesebb a lehetőség világot rontó tettekre és gondolatokra. Innen már csak tyúklépésnyi távolság az a filozófiai magasság, mely zászlajára tűzi: Szerelj, ne szeretkezz!
Lélegezzünk nagyokat, ott az egy vasárnap, templom és Tesco közt van rá mód és lehetőség, hogy regenerálódjunk, testben és lélekben egyaránt. Ez van, baszd meg, ha nem születtél grófnak!
 

2017. február 4., szombat

ÁGYTÓL EL

Most, hogy újra játékba szálltam a három műszak tragikus komédiájában, egy valami megy nagyon. Az alvás. Gyűrt plédtől csíkos a fejem folyton.
Éjszakás hetet ettem, megkavart bioritmusom rövid ébrenlétekre és hosszabb alvásokra szaggatta a szombatot. Ébren is ágyban, Palya Beával. Bea Ribizliálom című könyvével, na. Újra olvasom, darab ideje van ez, hogy minden új könyvet egy korábbi, már olvasott követ. Dúlt életemben ez most egy határozott ritmus.
A Ribizliálom nagyon szerethető írás, másodjára bújva jön elő talán kellően Bea személyisége. Persze, ott van a nő, ez hajnali ötkor még hangsúlyosabb. Meg ott van az útkereső művész, az esendőségével is erős személyiség, aki jól példázza, határozott úton járva kellene lenni, miközben az ember mindent magába szed, magába szív, magába fogad.
Bár még nincs reggel hat óra, tőle jövök, asszem pont Afrikában jártunk. 
Ilyen most ez a tél, sok elmosódva látszó lehetőség közt könyvvel a kezemben húzódok magamba. Hajnali négykor ki is ment egy újabb rendelés, lesz benne halina kötésű Nyírő József, egy szenzációs Gulliver, Vargas Llosa meg Hrabal. Sok minden hívogat, többnyire képek, amik után menni kellene. A nyárfás alá szórt szalmabálák, bokrok közt bújó útszéli kereszt, mesélő falvak, a Rába Árpásnál, partján a gátőrház, mögötte a templom. Gabalyodnék beléjük, de alkuszom magammal, pedig menni kellene, ha alkuszom, nem lesz belőle semmi. Ha maradok, az a semmi. Egy biztos - most annak tűnik- ,a tavasz folyóparti olvasást hoz majd. El kell szakadni az ágytól.