Éjszakás hetet ettem, megkavart bioritmusom rövid ébrenlétekre és hosszabb alvásokra szaggatta a szombatot. Ébren is ágyban, Palya Beával. Bea Ribizliálom című könyvével, na. Újra olvasom, darab ideje van ez, hogy minden új könyvet egy korábbi, már olvasott követ. Dúlt életemben ez most egy határozott ritmus.
A Ribizliálom nagyon szerethető írás, másodjára bújva jön elő talán kellően Bea személyisége. Persze, ott van a nő, ez hajnali ötkor még hangsúlyosabb. Meg ott van az útkereső művész, az esendőségével is erős személyiség, aki jól példázza, határozott úton járva kellene lenni, miközben az ember mindent magába szed, magába szív, magába fogad.
Bár még nincs reggel hat óra, tőle jövök, asszem pont Afrikában jártunk.
Ilyen most ez a tél, sok elmosódva látszó lehetőség közt könyvvel a kezemben húzódok magamba. Hajnali négykor ki is ment egy újabb rendelés, lesz benne halina kötésű Nyírő József, egy szenzációs Gulliver, Vargas Llosa meg Hrabal. Sok minden hívogat, többnyire képek, amik után menni kellene. A nyárfás alá szórt szalmabálák, bokrok közt bújó útszéli kereszt, mesélő falvak, a Rába Árpásnál, partján a gátőrház, mögötte a templom. Gabalyodnék beléjük, de alkuszom magammal, pedig menni kellene, ha alkuszom, nem lesz belőle semmi. Ha maradok, az a semmi. Egy biztos - most annak tűnik- ,a tavasz folyóparti olvasást hoz majd. El kell szakadni az ágytól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése