2015. szeptember 22., kedd

VAN BELJEBB...

   Megyek beljebb a fák sűrűjébe, a félhomály tartományba, lépteim alatt száraz avar zörög. Keresem a zugom, a nekem szánt helyet, egy vackot a vackorfák közt, mohaágyat. Bújok, mert nem jó, valami nagyon nem az, magamat zaklatom a mondvacsinálással, a gondjaim túlnőnek, hová leszek eleresztve, ha nem fogom a kezem sem? Bazdmeg, annyi út... őrület, megpörkölt öröm szúrós szaga leng. Mi van, ha tévedek, ha eltévedek, ha többé nem léphetek, ha leteper? Baromság ez az egész, hogy majd megúszhatjuk józanon, röhögnöm kell, hogy több leszek, hisz dehogy, fogyok-apadok... lassan senki sem vagyok!



 

2015. szeptember 21., hétfő

AZ EGÉSZHEZ KÉPEST

   Folyton válaszokat keresünk.
   Ha nem lenne az a csillag, és nem játszódnának le benne azok a bizonyos folyamatok, itt csak kő hátán kő lenne. Eltúlozzuk önmagunk jelentőségét. Még csak nem is hiba, pusztán egészen apró koszfolt vagyunk az egész egy eldugott szegletében. Minden erőlködésünk szánalmasan semmi ahhoz képest, ahogy a hidrogén héliummá alakul. 
  Volt nélkülük, és lesz nélkülünk. Az egész észre sem veszi a jelenlétünk, ahogy eltűnésünk sem okoz majd pillanatnyi megingást sem.