2018. augusztus 13., hétfő

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (5)

  Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb

    A Montauk-ernyő egy horgászkészség, főleg sporthorgászok kedvelik. Kimennek Long Island legkeletibb városából a nyílt tengerre, és a motoros jachtjaikról a vízbe lógatják az eszközt, amely olyan, mint egy nyelétől és szövetétől megfosztott esernyő vázszerkezete. Minden borda acéldrótból készült csúcsban végződik. Ezekre a csúcsokra szürkésfehér sebészeti csövekből készült műhalat szereltek. A műhalon átfúrtak egy drótkampót is, ez olyan nagy és éles, hogy ha a vérengző makrahal, vagy a vad tengeri süllő, vagy a sebesen suhanó ínyencfalat-galaxis egyéb csábító példánya ráharap, többé már nem szabadulhat a horogról.
   Mark Twain remekül kezelt horogkiakasztó rendszerének nincsen párja a kortárs irodalomban. Mark Twain az első világháború és a második világháború, s a többi előtt horgászott ezzel, a közismert humoros regények legeslegfeketébbikének, a Huckleberry Finn-nek a vége felé.
 

2018. augusztus 10., péntek

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /4/

Paul Gauguin: Noa Noa

   Azelőtt kevés volt a légy, de körülbelül két hét óta nagyon elszaporodtak, és egyre elviselhetetlenebbek.
   Minden maori örül ennek, mert a bonitók és a tonhalak rövidesen a felszínre jönnek a tenger mélységeiből. A legyek megjelenése jelzi a nagy halászat évadjának a kezdetét, amikor az emberek dolgoznak Tahitiban.
   Mindenki megvizsgálja, jó állapotban vannak-e a zsinegei és horgai. Nők, gyerekek, mindenki a tengerparton tartózkodik, és hálókat, azaz inkább kókuszpálma leveleiből készített, hosszú fonatokat vontat a part és a szirtek között, a tengerfenék sűrű korallzátonyi felett. Így fogják azokat az apró halakat, amelyeket a tonhalak nagyon szeretnek, és ezeket használják csalétekül.
   A jó három hétig tartó előkészületek befejezése után két összekötött, hosszú csónakot bocsátottak vízre. A kettős csónak elejére hosszú póznát szereltek, amelyet a csónak tatjára erősített két kötél segítségével hirtelen fel lehet emelni, a pózna végén csalétekkel ellátott horog van, s ha a hal rákap, ilyen módon azonnal kirántják a vízből, és a csónakba vetik.

2018. augusztus 5., vasárnap

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /3/

 Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

    Valaki ezt mondja, Hemingway író, Proust nem író; mert H. tudja, mi az: halat fogni. Ezen megütközik. Miért volna fontosabb tudni, mi a halfogás, mint azt, mi a: kézcsók!

2018. augusztus 2., csütörtök

HORGÁSZAT AZ IRODALOBAN /2/

   Niccoló Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja

    Elindult hát Négy Sajt nagy boldogan a folyóra, egyik kezében a bot, másikban vödör. Azt hallotta, hogy egy bizonyos helyen, közvetlen a zsilip alatt, az áramlatok miatt csomó hal van.
    Négy Sajt, miután körülnézett, átmászott a kerítésen, és megállt a zsilip közelében, amely aznap zárva volt.
    Sosem volt túl éles eszű, még az árvaházban elkapott egy különösen súlyos agyhártyagyulladást, így hát, ahogy ő mondta, "lassan gondolkodott".
    De aznap, ha lassan is, de jól gondolta. Párszor bedobta a horgot, és érezte, ahogy a halak pedzegetik a csalit. Több száz is lehetett a védgát alatt. De baromi ravaszak voltak. Bekajálták a kukacot, csak a csupasz horgot hagyták.
    Talán beljebb kellene próbálkozni.
    Határozott mozdulattal, tökéletes ívet leírva dobta be a horgot, a botja vége a fák lombja fölé nyúlt ugyan, de hozzáért az elektromos vezetékhez, amely a feje fölött haladt.
    Ha bot műanyagból lett volna, nem történt volna semmi, de szerencsétlenségére szénszálas volt, amelynél jobban csak az ezüst vezeti az áramot.
    Az áram bement a kezén, és az egész testén áthaladva kijött a lábán. A zsilip munkásai találtak rá, a földön elterülve, összeégve.
 

2018. július 21., szombat

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /1./

  Krúdy Gyula: A kékszalag hőse

    Ez az ötödik egy Hallei nevű angol jockey volt, aki a lovagláson, a fiatal korától űzött kenyérkereseten kívül pusztán abból a szempontból jött Magyarországra, hogy itt a Duna iszapos medrében csukát fogjon, mert gyermekkorában olvasott egy iskolai könyvet a magyarországi csukákról. Hallei az élet folyamán az ide-oda való hányódásban, midőn Európa minden versenypályáján megpróbálta szerencséjét, sok mindent tanult utazásaiban, elveszítette jámborságát, itt-ott becsületét is, de az angol iskola-könyvtárból emlékül kapott gyermekkori olvasmányt sohasem felejtette el. Ugyanezért most horgászó eszközeit, mesterséges csalétkeit, amelyek a szivárvány minden színében pompáztak, miközben a vízben úszkáltak (amelyeknél "többet érne egy elven lótetű, amilyennel nagyapám horgászott"), valamint fenéksúlyozó ólmait és főképp Anglia legjobb acélgyárából való szörnyű horgait is magával hozta Hallei a vidéki kirándulásra. Mindig horgászott, ha nem lovagolt: mindig horgászélményeiről beszélt, ha utazott, és ráért élete eseményeire visszagondolni. Volt egy csuka-története, amelyben a csuka véglegesen levizsgázott arról, hogy a legbutább teremtménye az Úristennek. Háromszor sikerült már lesiklania a horogról, amelyet mély és gyors víz fenekére vetett ólomnehezékeivel Mr. Hallei. És negyedszer kapta be a horgot, amikor Mr. Hallei bosszankodásában végleg abba akarta hagyni a horgászatot, hogy szerszámát a folyóból visszavontassa és hazamenjen. Két és fél kilós volt csupán a csuka. De az ilyen csuka teszi, hogy ember nem tud sohase reménytelenül lemondani a horgászatról, és szépen otthon maradni. A csuka hebegő állat, ezért szeret énekelni. 
 

2017. december 18., hétfő

Utolsó munkanap

   Ma volt az utolsó munkanapom az idén, készültem, de így sem volt elég a három százas csomagolású papírzsebkendő. A több órán át tartó zokogástól gyulladtak a könnycsatornáim. Gyakran kényszerített térdre a feltörő, katartikus zokogás, mellőzve minden büszkeségemet adtam át magam a fájdalomnak, hogy két hétre el kell szakadnom... most sem bírok a meghatottsággal... hiába vetítem a szobám falára a gyár logóját, hiába játszom gépek zajából és emberi hangokból mixelt alapzajt, azért ez nem ugyanaz, kemény két hét lesz, sosem szokom meg az ilyen hosszú elválást. Lehet, hogy ott fogok dörömbölni a kapun, engedjenek be, legalább hagy szippantsak néhány mélyet a megunhatatlan, mindent felülíró illatokból, úgy gondolom, lesz bennük annyi kegy, hogy engedjék. Ha más nem, betörök, ha már végképp nem bírok az elhagyatottság lélekgyilkos érzetével. Annyira maga alá gyűrt most az érzés, még Bödöcs Tibor sem képes nevettetni, Halle Berry köldöke közömbös. Tényleg, nem kívánom senkinek ezt! Hiába, nagy igazság, hogy ami jó, ami kitölti életünket, értelmet ad a létezésnek, megszűntével érződik igazán a fontossága. Nem akarok hős lenni, aki bírja két hétig, zaklatott lelkem háborgó tengerén hajótöröttként hánykódom, elveszítve otthont adó partjaim. Csak gyárban játszódó történeteket vagyok képes olvasni ebben a két hétben, a megnézett filmek témája sem lehet más. 
  Megalófaszt! (Már bocsánat!)