2021. június 19., szombat

KI KORÁN KEL...

 Előre megfontolt szándékkal nagyon hajnalra állítom a telefonom, magam is meglepődöm, hogy fel is tudok kelni. Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyve nem engedett aludni, a tervezett időpont enyhén szólva is eltolódott. Kávé, cigi, csak hogy beinduljon a szervezet, valamit dobok későbbre a lovaknak, szemlélem az eget, eső nem várható. Meg voltam róla győződve, hogy igen korai vagyok, de valaki már fát vág az utcánkban, hiába, a falusi élet utolérhetetlen romantikája nem nézi az órát.

Nem variálom túl, egy közelben található helyre igyekszem. És most nem a távolság dönti a mérleg nyelvét oda, hanem a halfogás esélye. Számos helyet megvallattam a napokban, de nem adtak halat, ezen a pályán viszont süllő, balin, domolykó és harcsa is volt az elmúlt két hétben. Bár a horgász igyekeznék, a fotós kerekedik felül, élénk színű felhőpamatok ringnak a hajnali égbolton. Bizonyára van szépen kiejthető tudományos nevük ezeknek a felhőknek, és közérthető magyarázat a kialakulásukra és a színükre, de most hagyjuk a tudományt, csak szemlélődjünk. 


Mire a partra érek,a felhők színe megkopik, szemem inkább a vizet nézi, a benne lakó és csak rám váró pikkelyesek után kutatok. Erősen balin sújtotta a pálya, szájszélt rágva várom, mikor töri át a bársonyos vízfelszínt a szétriadó küszöket űző, a víz fölé is kiugró balin. Zseniális a reggel, itt most valaminek lennie kell! Az első fél óra tökéletesen néma és eseménytelen. Már kezdenék opcióként a körömrágásra tekinteni, amikor jókora paduc csobban előttem. A békés halak mozgása mindig jó jel, mutatja is magát az előbbi kollégája, majd a kelő nap első, vízfelszínt is érintő sugaraiban egy jókora tőponty veti magát a felszínre. Bár én pontyra nem horgászom, ha hátralévő életemben ilyen halat nem fogok, se bánom, azért a látvány megdobbantja kérgesedő, öreg szívem.

5 előtt pár perccel a kavargó, örvénylő vízben elcsattan az első rablás. Savage Gear Twitch Minnow van a kapocsban, szűz még a drága, de ha tudta volna, ma mi vár rá, inkább könyörgött volna a dobozban maradásért. A rablást követő talán második-harmadik dobásomra a kivétel előtti pillanatban öblösre tátott szájjal ront egy nagy balin. Jól ismerem ezt a szokásukat, számos alkalommal kaptam már infarktust a lábam előtt csalira ugró haltól, de természetesen így is szorítani kell pillanatra a záróizmomat. Halam jó, nagyon jó, felszínre kényszerítve eddigi horgászataim talán legnagyobbjának tippelem. Birkózunk, már nyerésben érzem magam, de az égiek (vagy víziek) másként döntenek, halam váratlanul leakad. Tényleg nem vagyok az a szentségelős fajta, halk szisszenéssel túl is teszem magam a történteken. Valamit jól csináltam, hogy egy ilyen hal birokra kelt velem, avattam egy eddig érintetlen csalit, a folyó iránti alázatom és mélységes tiszteletem pedig csak tovább mélyült. 

Gyorsan leellenőrzöm a felszerelést, minden rendben találtatik, hintem is a következő dobást. Kapás a jutalmam, de nem akad, újra ugyanoda helyezem a csalit, elemi erejű kapás a jutalmam, halam meg is akad. Van súly, és van önbizalma, a várt balin helyett egy derék domolykó bukkan fel előttem. Sikerül szákba is terelnem, csórikámnak a farokúszója erősen sérült, hiányos, de különben szép, erőtől duzzadó hal.


Pár napja fogtam itt egy nagyobbat, de ő nem akart a közösségi médiában szerepelni, fotózás előtt vissza ugrott a vízbe. Nehéz pályán horgászom, az apadó vízzel kissé már kényelmesebbé vált a part, de horgásztam itt 20-25 centivel magasabb vízállásnál is, lábujjal kapaszkodtam a part egyenetlenségeibe. Nehéz ilyen helyeken egyedül fotózni, hisz a hal, főként a domolykó nem fogja megvárni, míg előkotrom a gépem. Mindig kéznél van, de most is objektívet kell cserélnem, fent hagytam a nagytelét. Sikerrel megoldom, halat úszhat is. 

Következő dobásra újra kapás és meg is akad, nekem a Rábán ez bizony kisebb fajta csoda. Valamivel karcsúbb domolykót terelek sikeresen szákba, ő sem sértetlen, csúnya seb éktelenkedik az oldalán.


 

Elengedem, közben alattam durranós rablás, métereket szaladnak a küszök a felszínen. Harcban megedződött wobblerem már hiába keres újabb ellenfelet, ennyi volt, elhallgat a felszín, nincs több kapás. Alig negyed óra volt az egész, számos rablás mellett jutott három kapás, kettő hal kézbe is került. Ugyanezen furcsaságot tapasztalom késő délutánonként, hét óráig forr a víz, repkednek a balinok a levegőbe, aztán szinte egy csapásra véget ér a háború. Nem dobálom túl a vizet, nincs nálam rezesbanda, hogy a hanguk elijessze a halakat. Szerintem valami a fényviszonyokkal és a víz áttetszőségével lesz kapcsolatban, de ez csak tipp.

Hallgatom még a vadgerléket, jégmadár repül el előttem, mélyen magamba szívom a folyó és partjának illatát. Kár azért a jó balinért, de nem engedem meg magamnak, hogy hiányérzetem legyen. Sőt, inkább érzek megtiszteltetést, hogy a folyó, még ha ilyen módon is, de megajándékozott. 




 


 


2021. március 18., csütörtök

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /15/

 OTA PAVEL: A HALAK JEGYÉBEN


 

Mikor jobban lettem, arra gondoltam, mi volt a legszebb az életben. Nem gondoltamén a szerelemre, sem világkörüli csavargásaimra. Nem gondoltam az óceánok fölötti éjszakai repülésekre, sem arra, hogy kanadai hokit játszottam a prágai Spartában. Megint a parasztokhoz, folyókhoz jártam horgászni, halastavakhoz és duzzasztógátakhoz, és rájöttem, hogy éppen ez volt a legszebb, amit a világon átéltem.

2021. március 16., kedd

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /14/

 OTA PAVEL: A HALAK JEGYÉBEN


 

 - Csinálok neked horgászbotot. Már régóta tartogatom számodra. 

  Kivett a zsebéből egy éles kést, egy nyisszantás ide, egy nyisszantás oda, én meg figyeltem kérges kezét, melyen eggyel kevesebb ujj volt,  a saját késével nyisszantotta le, miközben kosárnak való vesszőt vágott. Néztem fájdalomtól eltorzult arcát, megint fájt a szilánk a derekában. De a fájdalomcsillapító alkohol elfogyott. Elkészült a bottal. Akkor nem tudtam, hogy ez volt életem legjobb horgászbotja, de ma már tudom. Az a gyermekkori horgászbot volt, amellyel nem értek fel az amerikai és japán gyárak későbbi termékei. Rákötött a zsinórra egy lúdtollat meg egy horgot. Aztán azt mondta:

 - A szigetnél magányos sügérek tanyáznak.  Eredj oda, seggfejke, kócold össze a sörényüket. Itt megvárlak.

2021. március 15., hétfő

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /13/

 

Ota Pavel: A halak jegyében


 A pedzővel, azaz csaknem tojásnagyságú úszóval való csukafogás viszonylag könnyű, de izgalmas foglalatosság. Órákig is várhatsz, míg a nagy úszó lemerül, és mikor végre megvan, elfog a remegés, vagy kiver a veríték. Valószínű ugyanis, hogy nem valami sneci harapott rá, ahogy a kis halat hívják, hanem egy usque tizenöt kilós hal.

 Nyolc csukát vittünk haza akkor, azon az első napon. Híre ment, mint mikor valaki vargányát  vagy áfonyát talál az erdőn. Egész sereg halász vonult ki. Csukaparadicsom volt akkor a Beruonka Skyjétől Bránovig. Apám több, mint százat fogott ki a szabadsága alatt, én hatvannégyet. Némelyikük igen jó húsban volt,akkor még nemigen dúskáltunk az enni- és füstölnivalóban, jó húsban kellett lenniük, ha a krivokláti hentes majdnem két kiló olvasztott zsírt adott az egyik csukáért, a krivokláti trafikos meg száz cigarettát a másikért, a mama ugyanis füstölt, mint a török. Ja, és ha jól megnézzük, sikerült megszabadítanunk a folyót a vad csukáktól szóval tulajdonképpen kifosztottuk. A folyóban csak a nagyobb, dörzsölt csukák maradtak, meg a bugylik, a csukagyerekek, azokat senki sem fogta, hacsak nem volt rabló az illető.

2020. december 10., csütörtök

Horgászat az irodalomban /12/

 Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt



 - Hát bizony - motyogta az öreg - , süllő nincs, ponty, harcsa is alig. Piszkos a víz, a sok olaj meg fenol, ami a gyárakból jön... Régen annyi harcsa volt itt, még hetvennégy kilósat is fogtak...

- Simanek bácsi - igyekeztem én is bekapcsolódni. - Emlékszik arra a meccsre, amikor a bírót ruhástól a vízbe dobtuk?

 - Decemberben úgy leapadt a Duna - folytatta az öreg a magáét- , csupa köves volt a part, a halak levonultak a mederbe. Most meg olyan nagy a víz, szennyes, mocskos, most azért kerüli el a hal a gátakat, inkább az árterekre húzódik, ott talál gilisztát, bogarat. Még valami keszeg volt,dévér, paduc, jackó, az is kicsike...

- Miféle hal az a jackó? - kérdezte a fia.

- Tavaly ilyenkor legalább a márna harapott- mondta tovább Simanek bácsi. - Erre vonult, mert az télen szereti beásni magát. Fenékhoroggal, sajttal fogtam egy olyan jó öt és fél kilósat. De az idén még márna sincs...

2020. december 9., szerda

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /11/

 

Bohumil Hrabal: Házimurik


Ha esik, akkor melankolikus vagyok, mint az esős ég, gyerekkoromban horgászni jártam, ha esett, akkor haraptak a halak, horgásztam, mert én most is imádom a halat... csakhogy amikor felnőttem, abbahagytam a horgászást, mert horgászengedélyt kellett volna váltanom... A sörgyár mögött az Elba folyt, tizenöt éven át horgásztam ott, nagyon szerettem fürdeni abban a folyóban, a gyermekkorom folyójában, késő tavasztól kijártam a strandra, az egész szünidőt a folyónál töltöttem, nagyon szerettem éjszaka fürdeni, pláne, ha sütött a hold... Annál az én folyómnál tanultam meg csendesnek és szűkszavúnak lenni.

 

... és láttam, hogy itt is horgászok ülnek vagy állnak a parton, és némelyikük csillogó műcsalit dob nagy távolságba, a csalihal megvillan a napfényben, egy pillanatra megáll a folyó fölött, aztán megcsillan a horgászzsineg is, de egy másodperc múlva az egész mozgó felszerelés beleesik a vízbe, és a horgász elkezdi visszafelé tekerni a ferde szögben húrszerűen feszülő zsinórt...

2019. április 11., csütörtök

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /10/

Nyírő József: Uz Bence

A pisztrangászás az más. Élvezet.
Uz Bence tartotta a hálót, nem vizmentire, hanem szembe vele, mert a pisztrang felfelé menekül. Én egy rúddal vertem, göbődtem a vizet, míg fehér tajtékot vetett. Mihelyt a hal a hálót érintette, Bence már ki is vetette a villanó halat. Hármat, négyet is egyszerre. 
Örvendtünk és kacagtunk a halaknak. A szebb példányokkal tréfából egymást szájon leccsintettük. Aztán felvágtuk a puha hasukat és megtakarítottuk. A feszülő hólyagokat tenyerükön elpukkantottuk, majd a halakat kopoltyújuknál fogva hegyes pálcákra aggattuk, a tűzhöz körbe leszúrtuk, parazsat mertünk alájuk és ezeken a kis akasztófákon csendesen megsütöttük, amíg kunkorodott illatos gerincük.