2014. október 25., szombat

ILLYÉS GYULA SIMONE DE BEAUVOIR-RÓL.

   A termecske túlsó falának tövében, a pamlag közepén, mint holmi anyacsászárnői helyen, régi szépsége teljes fegyverzetében-sőt e fegyvereknek mintegy tökéletesebb kicsiszoltságában- H. A. megboldogult barátom egykori reménytelen szerelmének bizalmasa, azóta a kitűnő Sartre János regényíró neje,De Beauvoir Simonka ül, s veti a betűt szorgos odaadással, nem csupán azért, mert maga is szorgos regényíró, hanem már azért is, mert-ahogy minden irodalomban jártas embernek tudnia illik- ő naponta itt teremt, tekintettel arra, hogy az egyik szomszéd házban levő lakásukon férje költi műveit, s nem akarják zavarni egymást. A tőle jobbra eső hely üres. Az írónő télikabátja hever ott, földre nyúló mozdulatlan ujjal; maga az írónő testhez feszülő, szép termetét karcsúsítón övező kék pulóverben rója a betűt.

ILLYÉS GYULA HENRY MILLER-RŐL.

   Újítása, hogy nem köntörfalaz. Meghitt ismerőseit éppúgy néven nevezi, akár saját meghitt testrészeit és ismerőseinek kapcsolatos testrészeit, e kapcsolatok hosszadalmas és gyakorta bonyolult lefolyásának mozzanatait. Mindezekre a legnépiesebb kifejezéseket használja; népszerűséget ezzel persze nem a nép körében szerez, amelynek mindez nem újdonság, hanem-helyesen sejtette- az úgynevezett "értők", vagyis a "connaisseur"-ök közt, akik ezt is a maguk módján tudják értelmezni. Irályát némelyek laktanyairálynak nevezik. Meg kell védenünk a laktanyákat; bizonyára vannak pillanatok, amidőn ott más hang és más gond is felmerül. Miller irálya tán inkább egy eszményien tökéletes mélylélektani elemzőóra hangjára emlékeztet (csak felteszem, mert nem volt benne részem), amidőn a türelmes gyógyásznak már sikerült minden gátlást legyőznie betege lelkületében és szótárában. Miller Henrik emlékezéseiben nincs egy porszemnyi gátlás. Gazdag szótárából nyolc sűrű oldal telik egy olyan esemény bemutatására, amelyet a gyáva regényírók eladdig csak három ponttal érzékeltettek. Az olvasó tehát megkapja, amit kíván, megnyugodhat. Sajnálatos, hogy maga Miller sosem nyugszik.Az említett leírás után például csak egy félórára pihen le egy napsütéses réten. Rövid alvás után írói képessége ismét felébred; szerzőnk a homlokára csap, elsiet egy hölgy lakásárra, s már az előszoba ajtaja mögött hétoldalnyi tevékenységbe kezd. Nem vagyok semmi jó elrontója, de az olvasóra ez már csüggesztően hat. A következő-hasonló- estének huszonkét oldalnyi olvasása közben már nem fojthatunk el egy röpke ásítást. A következő fejezetet gyanakodva lapozzuk előre. Ebben is csak az lesz? Abban is csak az van.

2014. október 24., péntek

ILLYÉS GYULA PICASSO-RÓL.

   Picasso rendkívüli tehetség, rendkívüli jellem-bátorságára és hűségére gondolok-, rendkívüli hatású művész; azt hiszem, jól értem. Műve az erőfeszítésben van, az önfeláldozó kísérletezésben. Nem hiszem, hogy ha az életművet kész alkotások összességének tekintem, műve vetekedni fog Cézanné-val, Manet-éval.
  Nagy úttörő? A kitörést végzi egy várból. Problémái jellegzetesen a klasszikus festészet problémái. Törve, zúzva is klasszikus festő; tán az utolsó jelentékeny ebből a fajtából.
   Erős tanító. De csak erős tehetségek számára.


    /Illyés Gyula: Szíves kalauz/

2014. szeptember 6., szombat

BUKOWSKI DÉLBEN ÉBREDT

   Délben ébredtem, produkáltam némi végterméket,megmostam a fogam, megborotválkoztam, és tűnődtem egy sort. Nem is éreztem magam olyan rosszul. Igaz, nem is éreztem olyan sok mindent. Felöltöztem. Főztem egy tojást. Megittam fél pohár paradicsomlevet fél pohár sörrel. Betettem a tojást a hideg víz alá, megettem, és kész voltam. Mindenre.


 

2014. szeptember 5., péntek

KONRÁD GYÖRGY A KERTBEN

   Nekem most vissza kell mennem a másik nagyapám házába, a fehérre meszelt vályogfalak közé, ahol sündisznó pöfékel a bokrok alatt, egerek bújnak a liszteszacskóba, és szemben a konyhaajtóval, túl a táncteremnyi gyepszőnyegen, fekete-vörös ékszereivel vár a meggyfa, akibe szerelmes vagyok, mert olyan tökéletes.
 

2014. szeptember 3., szerda

KEROUAC JAZZT HALLGAT

  Utóbb annyit mégis hozzáfűzött, hogy George Shearing, a nagy jazz-zongorista szakasztott Rollo. Még ezen a kótyagosan hosszú hétvégén el is mentünk meghallgatni a Birdland-be. Ásító néptelenség fogadott, mi voltunk az első vendégek tízkor. A vak Shearinget úgy vezették oda a zongorához. Elhízóban lévő szőke angol úrnak látszott kemény fehér gallérjában, s az angol kertek levélzizegése volt, ahogy az első számot pergette. A bőgős tisztelettudóan fölé hajolt, és úgy csipkodott. Dobosa, Denzil Best meg sem mozdult, csuklózva kevert a seprűvel. Shearingnek egyszerre révület ömlött szét az arcán, és himbálózni kezdett a zongoraszéken-lassan előbb, majd ahogy a szám gyorsult, úgy himbált ő is. Bal lábával rúgott minden ütemet, a feje félrebillent, majd rábukott a billentyűkre, a lenyalt haja szétbomlott, ahogy bele-beletúrt, s a homlokán veríték gyöngyözött. Alátömtek a számnak. A bőgős mind lejjebb kaparászott a nyakon, Shearing is benyúlt a teknő mélyébe, és mákosnál mákosabb összhangokat kotort elő. Azt nem értettem, hogy győzi. Úgy görgette, mint az áradat.




 

2014. augusztus 31., vasárnap

BUKOWSKI KÍVÜLRŐL

   Naná, hogy számít a külső, gondolj csak bele! Metrókocsitól munkavédelmi kesztyűig. Hisz az első találkozás a szem találkozása a tárgyal. Könyv esetében is így van, minél több könyv fordul meg a kezedben, annál inkább rájössz erre. Egy ízléses, szépen kivitelezett borító félig eladja a könyvet /vagy teljesen/, bele lehet szeretni, ad a tartalomhoz, kiegészíti azt. Bár fotózom /vagy úgy csinálok, mintha.../, a grafikus könyv borítok a gyengéim, lett már könyv csak a borító alapján enyém. Mutatok néhány "bárcsakazenyémlehetnél" könyvet, most Bukowski-tól.
















  A könyv nem csupán tárgy, jóval több annál, ám tárgyként is lehet-legyen!-olyan,hogy külső megjelenése és belső tartalma egyaránt szolgálja küldetését, mesélve szépségről, igazságról, emberről, világról, életről, halálról, mindenről mindenhogyan!