ILLYÉS GYULA SIMONE DE BEAUVOIR-RÓL.

   A termecske túlsó falának tövében, a pamlag közepén, mint holmi anyacsászárnői helyen, régi szépsége teljes fegyverzetében-sőt e fegyvereknek mintegy tökéletesebb kicsiszoltságában- H. A. megboldogult barátom egykori reménytelen szerelmének bizalmasa, azóta a kitűnő Sartre János regényíró neje,De Beauvoir Simonka ül, s veti a betűt szorgos odaadással, nem csupán azért, mert maga is szorgos regényíró, hanem már azért is, mert-ahogy minden irodalomban jártas embernek tudnia illik- ő naponta itt teremt, tekintettel arra, hogy az egyik szomszéd házban levő lakásukon férje költi műveit, s nem akarják zavarni egymást. A tőle jobbra eső hely üres. Az írónő télikabátja hever ott, földre nyúló mozdulatlan ujjal; maga az írónő testhez feszülő, szép termetét karcsúsítón övező kék pulóverben rója a betűt.