2014. szeptember 6., szombat

BUKOWSKI DÉLBEN ÉBREDT

   Délben ébredtem, produkáltam némi végterméket,megmostam a fogam, megborotválkoztam, és tűnődtem egy sort. Nem is éreztem magam olyan rosszul. Igaz, nem is éreztem olyan sok mindent. Felöltöztem. Főztem egy tojást. Megittam fél pohár paradicsomlevet fél pohár sörrel. Betettem a tojást a hideg víz alá, megettem, és kész voltam. Mindenre.


 

2014. szeptember 5., péntek

KONRÁD GYÖRGY A KERTBEN

   Nekem most vissza kell mennem a másik nagyapám házába, a fehérre meszelt vályogfalak közé, ahol sündisznó pöfékel a bokrok alatt, egerek bújnak a liszteszacskóba, és szemben a konyhaajtóval, túl a táncteremnyi gyepszőnyegen, fekete-vörös ékszereivel vár a meggyfa, akibe szerelmes vagyok, mert olyan tökéletes.
 

2014. szeptember 3., szerda

KEROUAC JAZZT HALLGAT

  Utóbb annyit mégis hozzáfűzött, hogy George Shearing, a nagy jazz-zongorista szakasztott Rollo. Még ezen a kótyagosan hosszú hétvégén el is mentünk meghallgatni a Birdland-be. Ásító néptelenség fogadott, mi voltunk az első vendégek tízkor. A vak Shearinget úgy vezették oda a zongorához. Elhízóban lévő szőke angol úrnak látszott kemény fehér gallérjában, s az angol kertek levélzizegése volt, ahogy az első számot pergette. A bőgős tisztelettudóan fölé hajolt, és úgy csipkodott. Dobosa, Denzil Best meg sem mozdult, csuklózva kevert a seprűvel. Shearingnek egyszerre révület ömlött szét az arcán, és himbálózni kezdett a zongoraszéken-lassan előbb, majd ahogy a szám gyorsult, úgy himbált ő is. Bal lábával rúgott minden ütemet, a feje félrebillent, majd rábukott a billentyűkre, a lenyalt haja szétbomlott, ahogy bele-beletúrt, s a homlokán veríték gyöngyözött. Alátömtek a számnak. A bőgős mind lejjebb kaparászott a nyakon, Shearing is benyúlt a teknő mélyébe, és mákosnál mákosabb összhangokat kotort elő. Azt nem értettem, hogy győzi. Úgy görgette, mint az áradat.