SZERELJ, NE SZERETKEZZ!

Nem is akartam én ma annyira szalonnát sütögetni a Rába partján, mert ha így volna, már tenném. Nem akarhattam eléggé, ezért van az hogy nem, nem lesz sütögetés, lesz helyette szerelés délután, lesz szűrőre cső. Persze, nem ilyen szépen hangzik ez most bennem, vasárnapi gyónásra épp elég okot adó káromlás tör ki belőlem, megtartom azért magamnak őket, elvégre valami kell nekem is, még ha nem is szép. Az úrral meg az ő faszával beljebb nem leszek. Különben is, hideg van, a tűzgyújtás szabadban is csak fene macera. Arról nem beszélve, kell ez a túlóra, hogy Lajtán-túl tengődő melóstársaink heti bérét elérjük egy hónap alatt, nem fogok vitába szállni szükség és jóság terén ilyen apróságokkal. Arról meg aztán végképp szó ne essék, hogy az esetlegesen, meg nem érdemelt, de ölbe pottyant szabadidő alatt elkövethetünk nehány meggondolatlanságot, ördögtől vett bűnt. Jobb lesz mindenkinek, a kalkuttai kulinak meg a prágai drágának, a helsinki szőrmekereskedőnek és pápuai vadásznak, ha nincsen szabad idő, minden óra beosztva, kevesebb a lehetőség világot rontó tettekre és gondolatokra. Innen már csak tyúklépésnyi távolság az a filozófiai magasság, mely zászlajára tűzi: Szerelj, ne szeretkezz!
Lélegezzünk nagyokat, ott az egy vasárnap, templom és Tesco közt van rá mód és lehetőség, hogy regenerálódjunk, testben és lélekben egyaránt. Ez van, baszd meg, ha nem születtél grófnak!