REGGELI MEREVEDÉS

Vitathatatlan, hogy az élet tele van apró csodákkal. Ilyen apró csodában részesített ma a jóbüdösélet. Rá kellett jönnöm, voltak jelei, hogy a munka bizony fiatalít. Bassza meg, hogy ez nem előbb, akkor többet! Történt ugyanis, hogy reggel kettős merevedéssel ébredtem, és mi is lenne ez, ha nem a fiatalodás egyértelmű jele. A kettes számú merevedést a mutatóujjam produkálta, hat munkanap után duplájára dagadva állt ellen minden hajlítási, mozgatási szándékomnak. Azoknak a drága autó-alkatrészeknek köszönhetően az említett ujjam funkcionálisan is mutató lett. A reggeli kávé elkészítéséből és a cigaretta töltésből ki kellett hogy maradjon, úgy tevőlegesen, jól látszott, nincs is rá szükség. Eddig mit is csináltál, te mutatóujj, mondjad csak megfele! Most van a bukta, öregem, élek a gyanúperrel, te eddig itt csak lógtál, lébecoltál, haszontalanul. Valahonnan kaptad a neved, ez idáig rendben is volna, de erre négy másik kollégád is képes, még ha nem is ennyire egyértelműen. Kevés, amit te itt produkálsz, hallod-e!? Mutatni, baszdmeg, könnyű! Megy a sumákolás életen át, néha egy kis mutogatás, aztán ha jobban oda kell tenni magad, mint tegnap a templomban /bocsánat, gyárban, ezt a kettőt mindig keverem/, akkor meg tessék, így kell reggelre kinézni. Helyedben a szégyent azért elővenném. Merevedünk, mi? Irigyeljük a másikat, mi? Azért közel sem vagytok egy súlycsoport. Mond meg, mit csináljak veled? Pihentetés, azt bevenné a hasad, mi? Gyógytorna, ülőfürdő, masszőr, lélekgyógyász, babusgatás, dunsztkötés a bükki füvesember legjava kínálatából? Keleti balzsam, gyógybarlang-túra, szakrendelés? Kizárt, öregem, hajolsz te is, mint a gazdád, zokszó nélkül, tűröd, viseled a sorsod. És nem irigykedsz arra, akinek jól áll a merevség!