2013. július 12., péntek

FÜRJDALOS DÉLUTÁNI KARIKA FENYŐILLATTAL

Bogyó rezignált nyugalommal veszi tudomásul, a gazda megint megy valahová.-Szevasz, Bogyó! Majd jövök!

Útszéli fák rajzolnak a nyugodni készülő nap ecsetjével.
Hm, Szentpéteren mekdonáldsz nyílt? Otthon tudják, hogy szemetelsz?
Erdők közt visz utam. Irány van, a cél még nem körvonalazódik.


     Modern szénabetakarítás. Zajos, de zöld.

                                      Utamat öreg nyárfák szegik.
Egyszerűen imádom ezeket a földutakat. Megálltam fürjszó hallgatásra. Azt mondja:pitypalatty! Vágod?
                                                   Vajon merre menjek?
A gazdám folyton levág az útra! Kezdem unni! Nekem is vannak jogaim, vagy mifene!
Vannak dolgok földön és égen, melyeket elmesélni nem lehet. Azt hiszem, ilyen a fenyőillat is. Érezni kell!
                               Zöld kosztümös erdei nyiladék.
                                           Őszt idéző júliusi pillanat.
                              Lassan körbe érek. A gencsi út naplementében.

 
 Amit a fürjszón és fenyőillaton kívül lefotózni nem lehetett:a szőkére érett gabonatáblák, a kaszált fű illata, az út menti fákról elröppenő gerlék távolodó sziluettje, a nyáresti erdő balzsamos lehelete, egy majdnem elém lépő őzbak, aki végül elugrott, és a nyugodni készülő nap árasztotta megunhatatlan hangulat. Nyár este! Szerelem!



 

 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése