2014. június 16., hétfő
2014. június 12., csütörtök
2014. június 10., kedd
A SZÉPSÉG-TALÁNY.
A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásnak számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek miriádjain belül elfoglalt helyünkre az egymást váltó, örökkévalóságnak tűnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és az alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak, mint spirituálisnak nevezni. /Carl Sagan/
A szépségről nehéz véleményt mondani... a szépség-talány. /F. M. Dosztojevszkij/
Addig néztem a hajnalt, míg egyet kellett értenem vele-minden élő vélemény.Egyetlen igazságról.
2014. június 9., hétfő
MINDIG JELEN... VAN!
Mindenki egyetért abban, hogy csak egyetlen Alapelv vagy Tudat hatja át az egész Világegyetemet, amely kitölt minden teret és alapvetően jelenlétének minden pontján ugyanolyan. Hatalmas, bölcs és mindig jelen van. Minden gondolat és dolog benne létezik. Mindenség a mindenségben.
Létezik egy világ legbelül-a gondolkodás, az érzelmek és az erő, a fény és az élet világa- amelynek, bár láthatatlan, a hatalma mégis jelentős.
2014. június 8., vasárnap
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS: PUSZIBOLT
-Ezerszer mondtam már, de lásd, kivel van dolgod, mondom ezeregyedszer is, olvass kortárs magyart!
-Igyekszem, tényleg, tőlem telhetően.
-Kevés.
Nos, ennek a kevésnek tűnő, ám mégis határozott igyekvésnek momentuma Cserna-Szabó Pusziboltja. A Molyon sokan szeretve kedvelik, ez egy, egy meg a mutatós borító és a megnyerő fülszöveg.
Ez a könyv a boldogságról szól-a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az ajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa-ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól?
Na, majd kapok ám itt receptet, én is keresem, mé', te nem? Lehet, jó hasonlat, lehet, hogy olyan, mint a harcsa, bár itt jegyzem meg, azért rajta jobb fogás esik, mint egy dagi pontyon, bár darabosabbját fogni vegyesen a félelemmel tesszük néha. Lehet így a boldogsággal is, néha akkora, beleremeg a térd. És néha el is hisszük, hogy az a bizonyos boldogság már csak akkora lehet, nem vesszük észre az apró dolgokban rejtve. Mert a boldogság... megenni a szagos radírt, a francia tengerparton egy jachton élni Sophie Marceau-val, betölteni a 13-at, hosszú sor a lángossütő előtt, összebarátkozni a vak halárussal a piacon, őszinte pincérek egy szellős kerthelyiségben, Rómába menni szürke Dácián, női névvel keresztelt legyeket gyűjteni titokban, áruházi parkolóban várni a nemzetközi hírű késdobáló előadására , libanyak karácsonyra, leárazott zselés szaloncukor, rozzant Csepel biciklivel járni munkába, Badar Anna az anyósülésen, a nagymamával kirámolni a Grand Hotelt, ballonnal az égbe emelkedni, kigombolt sliccel mesélni el a Metró című film történetét, ünnepi ruhában Tassót szavalva belesétálni a folyóba, szűzhóba pisálni... naugyehogyugye!
Agyaltam, mi is a Puszibolt, hol is van egyáltalán? Ha a portéka a boldogság maga, akkor a bolt is bennem van. Én nyitom, én zárom, a kirakatot is én rendezem, és még a vevőket is én válogatom meg;vagy nem. A meglévő árukészlet mellé szerezhetek újakat, pult alól elővett régiekről port lefújva örömködhetem megint, és még az a furcsaság is előfordulhat, hogy önmagamtól veszek. De az is lehet, ez olyanfajta bolt, ahol nincs árcédula egyetlen portékán sem, és kit beengedek, bartellban hagy itt valamit a saját Pusziboltjából, vagy távozik fizetés nélkül. Még az is lehet. Bolttulajdonosként egyetlen dolgot tehetek, lehetőségeim szerint kiváló árukészletet tartani. Egy arra érdemes vevő betévedése reményében.
Első olvasatra nekem Cserna-Szabó mágikus realista. Pergő-tekergő sokszínűséggel megírt történetfüzéreiben egy magunkra ismerő mag köré hinti-fröcsköli a színeit, legyen az durván obszcén vagy intelligensen humoros, mélyértelmű vagy pusztán hétköznapi, nagyot sóhajtva vágyom egy ilyen életszemléletre. Vagy épp arra, hogy felfedezzem, bizony ilyen!
De bocsánat, vevő érkezik. A francba, nem borotválkoztam!
-Igyekszem, tényleg, tőlem telhetően.
-Kevés.
Nos, ennek a kevésnek tűnő, ám mégis határozott igyekvésnek momentuma Cserna-Szabó Pusziboltja. A Molyon sokan szeretve kedvelik, ez egy, egy meg a mutatós borító és a megnyerő fülszöveg.
Ez a könyv a boldogságról szól-a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az ajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa-ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól?
Na, majd kapok ám itt receptet, én is keresem, mé', te nem? Lehet, jó hasonlat, lehet, hogy olyan, mint a harcsa, bár itt jegyzem meg, azért rajta jobb fogás esik, mint egy dagi pontyon, bár darabosabbját fogni vegyesen a félelemmel tesszük néha. Lehet így a boldogsággal is, néha akkora, beleremeg a térd. És néha el is hisszük, hogy az a bizonyos boldogság már csak akkora lehet, nem vesszük észre az apró dolgokban rejtve. Mert a boldogság... megenni a szagos radírt, a francia tengerparton egy jachton élni Sophie Marceau-val, betölteni a 13-at, hosszú sor a lángossütő előtt, összebarátkozni a vak halárussal a piacon, őszinte pincérek egy szellős kerthelyiségben, Rómába menni szürke Dácián, női névvel keresztelt legyeket gyűjteni titokban, áruházi parkolóban várni a nemzetközi hírű késdobáló előadására , libanyak karácsonyra, leárazott zselés szaloncukor, rozzant Csepel biciklivel járni munkába, Badar Anna az anyósülésen, a nagymamával kirámolni a Grand Hotelt, ballonnal az égbe emelkedni, kigombolt sliccel mesélni el a Metró című film történetét, ünnepi ruhában Tassót szavalva belesétálni a folyóba, szűzhóba pisálni... naugyehogyugye!
Agyaltam, mi is a Puszibolt, hol is van egyáltalán? Ha a portéka a boldogság maga, akkor a bolt is bennem van. Én nyitom, én zárom, a kirakatot is én rendezem, és még a vevőket is én válogatom meg;vagy nem. A meglévő árukészlet mellé szerezhetek újakat, pult alól elővett régiekről port lefújva örömködhetem megint, és még az a furcsaság is előfordulhat, hogy önmagamtól veszek. De az is lehet, ez olyanfajta bolt, ahol nincs árcédula egyetlen portékán sem, és kit beengedek, bartellban hagy itt valamit a saját Pusziboltjából, vagy távozik fizetés nélkül. Még az is lehet. Bolttulajdonosként egyetlen dolgot tehetek, lehetőségeim szerint kiváló árukészletet tartani. Egy arra érdemes vevő betévedése reményében.
Első olvasatra nekem Cserna-Szabó mágikus realista. Pergő-tekergő sokszínűséggel megírt történetfüzéreiben egy magunkra ismerő mag köré hinti-fröcsköli a színeit, legyen az durván obszcén vagy intelligensen humoros, mélyértelmű vagy pusztán hétköznapi, nagyot sóhajtva vágyom egy ilyen életszemléletre. Vagy épp arra, hogy felfedezzem, bizony ilyen!
De bocsánat, vevő érkezik. A francba, nem borotválkoztam!
2014. június 7., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)