ROPPANT "RÉMES" REGGEL...

Fél négykor kelek. És? Randevúm van. Simone-val menni Amerika, utazni sokat, inni mérhetetlen whisky, pici politika, hallgatni jazz, sajnálni néger honfitársak, menni templomba, egyetemre előadni, aztán dorgálni kicsit vörösöket. Amerika lenni sokszínű, hol barátságos, sőt!, hol meg bizarr, kissé érthetetlen...
A szobám nyitott ablakán kúszik be a reggel, madárdalt hallgatok az ágyamban ülve...borzasztó, csendesebben legyetek, egyem a begyetek! Illik ez, szegény embert ezzel a víg, szerelemszavú ricsajjal zavarni korán? Tessék, ott az erdő, van hely bőven, nem itt az utcán ricsajozni, a fene a jó dolgotokat! Na, még csak ez hiányzott, kakasok is kezdik, rekedt Jó reggelt! kiabálnak, ahelyett, hogy tányérba átlényegülve pörköltként szaglanának vasárnap délben! Jön a reggel, és? Mindig jön, mit kell itt hangoskodni?!
Jó, ha már így felbosszantottak, inkább megyek én is egyet, lássuk, mily borzalmas megint a május! A nap épp csak a fák fölé bukott, húdecsúnya vörössel ragyog az erdő és a felhők közé szorulva pillanatra. Az árokparton ilyen jelentéktelen külsejű lila ökörfarkkórók hamis kivagyisággal silbakolnak, azt gondolván tán, hogy szépek? Pfff!

Nem elég, hogy hűvös van, még büdös is, harmat fürösztötte fű és gabona illata száll, valami utálatosan fűszeres virágillattal vegyesen. Alig bírom! Az erdő mellé érve galagonya bűze vág agyon, nehéz illata szinte megállít..gyorsan befogom az orrom! Néhány autó húz el mellettem, végre egy kis benzingőz!! Kakukkok kiabálnak, őzbak riaszt, madarak mondják a magukét..elviselhetetlen lenne, ha nem nyomná el néha a hangokat egy-egy autó csattogó kereke, vagy a platón rosszul rögzített rakomány fenséges zenéje..meee ráadásul olyan csodálatos, kátyúvölgyek szabdalta útjaink vannak, melyek kompenzálni hivatottak eme egyhangú Kisalföld asztalsimaságát, adjunk hálát érte a mindenkori közútkezelő jóistennek!
Az erdő csúnya zölden immár bezárult, lombja közt kíváncsian tekinget be az ég, hátborzongató!

Fény, az nincs! Szúnyog! Az van!!!

Súlyos-kék felhőpaplanok úsznak az égen, kísérteties a hangulat, az erdőből kiérve meg is állok, hátat fordítani! Jókora rétet ölel körbe az erdő, derengő ködfátyolban úszik a táj, nem hogy eltakarná, öregem, hanem még ha lehet, sejtelmesebbé teszi!!! a fene egye meg! Uuuutálom! A rét közepén meg egy őz vidámkodik, hál istennek kicsi a zoom a gépemen, nem kell legalább lefotóznom!
Az árokpart harmat mosta gyepszőnyege közül itt is lila ökörfarkkórók hivalkodnak ki. Megpróbálom csúnyán lefotózni őket.

Nini, akácvirág! Te meg mit gondolsz magadról? Azt hiszed, jópofa vagy? Azt hiszed, ha majd-hamarosan-millió kollégád csüng az ágakon, és teli illatozzátok a levegőt, elnyomva a kipufogók kéjesen élvezetes gőzét, a gyárkémények pöfögte balzsamos szagokat, aztán elegyedtek a millió virág illatával, meg a friss vetések bűzével, az jó lesz? Mi? Beképzelt majom!
Na jó, dohogva bevallom...
AZ ÉLET SZÉP! Különösen szép így májusi reggel, még ha felhők takarják a napot, akkor is, még ha milliónyi zabálási dühben tobzódó szúnyoggal kell viaskodni minden megtett méteren, még ha harmattól csatakos fű áztat el folyton..még akkor is! Ha Isten, ha bárki-az-égben, ha a teremtő erő, vagy a mennyei energia, bárki, aki létrehozza, jókedvében mosolyogva festi a májust a tájra!!! Szippants belőle nagyot, öleld, élvezd, szeresd, roppants magadhoz, minden pillanata mágia, minden színe utánozhatatlanul egyedi, hangulata egyet beszél: ÉLNI SZÉP! ÉLNI ADOMÁNY, ÜNNEP, MINDEN NAP MINDEN PILLANATÁBAN!

KEMENESSZENTPÉTERI KEDD REGGEL.

Abban, hogy 12 órányi munka után a nap 20. órája már ágyban hálva lel, ennek ellenére másnap hajnali negyed 3-kor ébredek, a mazochizmuson túl van azért némi ráció: így sikerül bosszút állni azon, hogy a nap csak 24 órából áll! A kávé csak a szemem nyitja résnyire, tudatom tágítását Simone de Beauvoir-tól várom, go Amerika! Csípem a csajt, jó a dumája /azaz jól ír, helyesebben Nagy "nemacár" Péter jól ültette át magyarra a szöveget/, élvezetesek a tájleírások, bár rengeteg drug-store-ba térünk be,  s nyelünk annyi whisky-t, hogy olvasó létemre is böfögök tőle, én csudára élvezem. Előkerültek a nem-tom-mér szívemcsücske Greyhound buszok is, most ép Amerika őslakosait látogatjuk, veszünk is ezt-azt a hadiösvényről szövőszék mellé kényszerített indiánoktól. Csípem a felbukkanó "nagyneveket", naná, hogy a Papa is szóba kerül, meg a haverja Dos Passos. Azért azt illik tudni Simone asszonyról, hogy annyira nem is rejtegetett kedvteléssel fordult leánytanítványai felé, imigyen feszegetve kora társadalmának béketűrését. De emiatt ne szórjunk hamut szegény fejére, engem megvett Amerikai útinaplójával, szerethetővé meséli ezt a bazi nagy országot.
Reggel van, pitymallik, fácán köhög kakatolva slejmet valahol, aztán egy másik tollas szebb hangon hívja a hajnalt. Sejtem, hogy nem lesz szemet verő ragyogás, de Nikonom menni akar, és bennem is nagy a hajlandóság hajnali lövöldözésre. Pattanjunk! Anyám még borzasan ül hokedlijén, kávét kortyolva: Má megint mikor keltél?
Súlyoskék felhőpaplanok az égen, csak néhány helyen, résnyire felfakadva, köztük lóg ki haloványan a reggel lába. Ha most jól állítom be ezt a sok fránya gombot, tárcsát ezen a csodamasinán, akkor valószínűleg lesz szép kép: eme koncepció partja mentén haladva emelem gépem. Néhányan már velem egyetemben drótszamáron zötyögnek, ki korán kel, aranyat nyel...álmosan teker...csipásan csuklik...mindenkinek van célja, csak én ténfergek céltalan, látszólag. A mellettem elhaladók valószínűleg kellő mértékben értetlenkednek, tán a tegnap elfogyasztott bőséges nehéz vacsora utóhatásának tudják be, hogy úgy néz ki,  itt az utcán hajnalok hajnalán valaki valamivel valamit csinál..! Ragyogó fények ragyognak, bár a nap csak egy huncut mosolyra bukkan elő, mégis roppantul élvezetes a hangulat. Csak tudjam megörökíteni! Lefotózok én mindent, utcát, bringást, autót, kutyát az utcán, kutyát szolgálat közben, házat őrizvén, játszóteret, házat, virágzó fát, pocsolyába bámuló kocsmacégért, buszmegállót. Menet közben néni szólít le-az életkor meghatározása puszta ránézésből nálam bőven hagy kívánni valót, így mindenki néni, avagy bácsi, ha nálam valamivel is idősebb!-, eladó házakra hívja fel figyelmem. -Nem házakat fotózom, fényeket. Ebben maradunk, kell még pici idő az elfogadáshoz. Vagy annak puszta megértéséhez, hogy valaki pusztán a szépért fotózik. Még megállok a buszmegállóba, ahonnan a kötelesség oltárához szoktam járulni /értsd: innen szállok buszra, mely a melóba visz/, ismerős érkezik, traktálom a képekkel, tetszenek!
De most már colos lyukat fúrt oldalamba a kíváncsiság, miként sikerült megörökíteni, amire kíváncsi voltam.
Tetszenek?

SZOMBAT DÉLUTÁN

szombat reggel meghiúsult peca, ragyogó májusi hajnal, aztán pihi, képezés-gépezés, de délután nincs nyugovás, negyvenhez közel megfontolt duhaj módjára pattanok újra nyeregbe, a Sport utcában már sportosan, az utca végén játszótér, árván, nincs ki játsszon, kopik, düledezik, bácsi, néni nézi, mit csinál és kicsoda...

..bácsi odakerekez, kerekesszékes, kérdez, szembenézve válaszol, megnyugszunk, kiderül, mit csinál és kicsoda, majd megegyezünk, a piros ház jobb sorsot érdemel, tán bejutok udvarára egyszer, gazdátlanul is szép, legszebb a környéken, bácsi el, én is el, takaros földúton a folyó felé, a bokrok közt ki-be dőlt léckerítés, meg gaz, nem is igaz, gaz nincs, minden virág, legfeljebb nem szeretik az emberek...

...lassan a töltésre érek, a töltésen szertenézek, nap bújik a felhők mögé, vetés zöldje simul a tájba, virágzik a mezei zsálya, melléheveredek...

töltés alján az ártéren rétre lépek, sok virág, ecsetpázsit szórja pollennel teli a gatyám szárát, rét szélén galagonyabokor, nehéz illatú galagonyavirág, sok vendége bódultan nyalja-falja, méhek döngik körbe, szerelmesen birkózó rózsabogár-pár...

..a Rába megint csak dundin szalad, esővizet cipel, nézem, megdorgálom, de azéééér szeretem, csak te hiányzol, nem is igaz, velem vagy, révedek, hátamban érzem térdedet, roppantul!

...a folyó partján pitypang meg a bringám, össze-vissza illenek, kicsit ücsörgöm, magamban magammal, jó, hogy létezem, magam helyett elképzelni sem tudok mást, csak velem...

...megegyezünk, vissza-vissza-visszatérek, nem egyedül, velem leszel, én meg veled, a legjobb helyen!

MÁJUSI REGGEL

Hogy milyen a májusi reggel? Nem tudom hűen elmondani, meg kell élni!
Részleteiben, a pillanatot kiragadva csak sejtetni lehet...de ott a kakukkszó, ezernyi madárdal, a zöld, meg a kék, meg a sárga, meg a lila, meg a piros, a gyöngyként ragyogó harmatcseppek...meg valami a lélekben, ami hozzátesz belőled, ettől lesz a májusi reggel az, ami...CSODAPILLANAT!