HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN (20.)

 Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Szörny lakik a Holt-Tiszában: ennek fele se tréfa. Béla bácsi fenekezett éppen, ami mostanában tilos, de másképp nem lehet boldogulni, és Béla bácsi a hasának horgászik, nem az a sportos-bajnok típus, aki vissza is dobná akár a végén, hanem szereti megenni. Berántotta az öreget valami hatalmas csuka, ami tényleg termetes lehetett, ha ekkorát lódított az öregen. Azt beszélik, olyan mérges volt Béla bácsi,hogy azonnal elindult hazafelé, igen mókás volt, ahogy a népek a telepi kocsma előtt ülve látták kilógni a méteres hínárt a gumicsizmájából. Jót nevettünk anyuval ezen. Pórul járt az öreg, nem tagadom, de azért még nem lesz lokneszi szörny a Holt-Tiszában.

HORGÁSZAT AZ IRODALOMBAN /19/

 Grecsó Krisztián: Isten hozott

Avarka bácsi például azt lesi, kik használják a régi horgászhelyét a Lándor-tavon, kik járnak oda kifogni az ő büszke sügéreit, satnya keszegeit, nem szólva a pödrött bajszú csukákról, amik akár aggódó, felelős főmagyarok is lehetnének, olyan kackiásan áll tátogó szájuk fölött a bajusz.

Miután Dezső végképp kitollászkodta magát, végre rátért, hogy Avarka Pista bácsi szelleme azt mesélte, megleste horgászat közben Számfira Lászlót. A tanár úr, hiába, hogy tanult ember, engedély nélkül igyekszik lefölözni a zsíros falatokat, pucér orvhorgász, ráadásul becsvágyó is. Avarka Pista bácsi szerint, ha küzd, látszik Számfira Laci arcán a kivagyiság. A falu első tanárának nem elég az a szokásos háromkilós, neki tizenakárhány kilós csuka kell. Kellene. A remény halvány somolygása ült Számfira arcára, amikor az ólom alá odaakasztott egy kéttenyérnyi kecskebékát. Nem olyan szokásos apróvarangyot, horogra valót, amilyet mindenki más szokott, hanem egy vadállatot, egy sárgadinnyényi, szuszogó szörnyet. Még a szeme alatt is megfeszült az izom, mikor belódította a csali hatalmas terhét a vízbe.