Ez az ötödik egy Hallei nevű angol jockey volt, aki a lovagláson, a fiatal korától űzött kenyérkereseten kívül pusztán abból a szempontból jött Magyarországra, hogy itt a Duna iszapos medrében csukát fogjon, mert gyermekkorában olvasott egy iskolai könyvet a magyarországi csukákról. Hallei az élet folyamán az ide-oda való hányódásban, midőn Európa minden versenypályáján megpróbálta szerencséjét, sok mindent tanult utazásaiban, elveszítette jámborságát, itt-ott becsületét is, de az angol iskola-könyvtárból emlékül kapott gyermekkori olvasmányt sohasem felejtette el. Ugyanezért most horgászó eszközeit, mesterséges csalétkeit, amelyek a szivárvány minden színében pompáztak, miközben a vízben úszkáltak (amelyeknél "többet érne egy elven lótetű, amilyennel nagyapám horgászott"), valamint fenéksúlyozó ólmait és főképp Anglia legjobb acélgyárából való szörnyű horgait is magával hozta Hallei a vidéki kirándulásra. Mindig horgászott, ha nem lovagolt: mindig horgászélményeiről beszélt, ha utazott, és ráért élete eseményeire visszagondolni. Volt egy csuka-története, amelyben a csuka véglegesen levizsgázott arról, hogy a legbutább teremtménye az Úristennek. Háromszor sikerült már lesiklania a horogról, amelyet mély és gyors víz fenekére vetett ólomnehezékeivel Mr. Hallei. És negyedszer kapta be a horgot, amikor Mr. Hallei bosszankodásában végleg abba akarta hagyni a horgászatot, hogy szerszámát a folyóból visszavontassa és hazamenjen. Két és fél kilós volt csupán a csuka. De az ilyen csuka teszi, hogy ember nem tud sohase reménytelenül lemondani a horgászatról, és szépen otthon maradni. A csuka hebegő állat, ezért szeret énekelni.
Jó ötlet - összecsomózod a szenvedélyeid :)
VálaszTörlés