2014. augusztus 12., kedd

TAMÁSI ÁRON A RIGÓK ÉJI ÉNEKÉRŐL

-Ne búsulj, Gáspár!-emeli is fel a fejét.- Mer  ha nem búsulsz, mondok egy jó hírt.
Úgy áll az öcsém feje, mint a kalász.
-A szederjesi erdőben-mondja sógor- ezen az utolsó héten minden éjjel szólott a rigó.
 Mi azonban nem szólunk, mert mindent vártunk volna, csak éppen ezt nem. De amikor sógor megmagyarázza, hogy a rigók éjjeli éneke jobb sorsot jelent a népnek, akkor Gáspár is nagy madárpárti lesz egyszerre. Sőt a barátságát az összes állatokra kiterjeszti, különösen az őzet és a mókust dicséri szerfelett. Nyilvánvaló, hogy ez a kettő meg is érdemli a dicséretet, bár a gazdasághoz egyik sem teszen hozzá, hanem csak elvesz belőle. Nem csoda tehát, ha tudni szeretném barátságának okát.
-S mért szereted éppen ezeket?-kérdem.
-Örökké megvidámítanak, ha látom-mondja Gáspár. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése