KÖNYVEK KÖZT IZZADVA....

    Ebben a pusztulatos hőségben nem kívánkozom túlságosan a szabadba, a kánikula még a hajnalt is megöli. Mit is tehetünk? Ja, vagy úgy, olvassunk! Az olvasás élménye pedig a vásárlással, könyvböngészéssel kezdődik. Főként, hogy a hazai könyvpiac egyik jelese nagy nyári akcióval örvendezteti meg a bibliománokat. 
  A birtokba vett könyvek nyújtotta örömön túl bennem ott az érzés azok a könyvek iránt, amiket ott hagytam. Legtöbbször igencsak prózai okból, az a kúúúúva pénz! Aztán van, hogy magasabb ideológiai síkra helyezem a kérdést, mondván:addig ne rendelj, míg a korábbiak közül ott vár olvasatlanul akár egy könyv is. Nem kőbe vésett szabály, ezért is hágom át rendre! Természetesen garasoskodni sem fogok, költségvetési átcsoportosításokat végrehajtva, forrásokat felszabadítva ha úgy van /márpedig úgy van/, előteremtem az anyagiakat. Visszaviszem az üres üvegeket!!
  Szóval, nagy nyári akció, jobbnál jobb könyvekkel. Csak ilyenkor, csak így szoktam kortársat venni, a szívem még mindig, örökre az antikvárságok felé húz-így hangzik szépen, a valóságban pedig arról van szó, nincs az a mennyiségű üres üveg, ami fedezné bibliomán étvágyam kielégítését, így vagyok kénytelen az olcsóbb-de-több elv alapján könyvet venni.
  Viszonylag könnyű dolgom van, amikor választanom kell a kínálatból, azt a néhány könyvet, amit semmiképp se nem, pillanatok alatt kiszűröm. És ekkor jön a nehézség, mi legyen az, ami hozzám kerül, gyarapítva könyvtáramat. A kiválasztás több síkon történik, többféle koncepció alapján. Van a KELL! kategória, apelláta és kétség nélkül. Jelen esetben ilyen volt például Chris Greenhalgh:Ingrid Bergman megkísértése c. könyve. Ingridet Capa kísértette meg, kettejük esetét olvasnom kell! Aztán ott van a jó öreg, jó piás, jó dumás Charles Bukowski: Shakespeare ilyet nem csinált c. munkája. Igazi meglepetés könyv, mind a formáját, mind a tartalmát tekintve, belelapozva beleszerettem-haver, ez tele van fotókkal! A rosseb tudja, mi vonz Bukowski-ban, az tudom, hogy már a nevét hallva lyuk keletkezett az oldalamon...ki lehet ez a joviális bácsi? Azt hiszem, ez a könyv nyitni fog a Bukowski-univerzumon legalább egy ablakot.

  KELL! kategóriás John Irving Fohász Owen Meanyáért c. regénye is, kerülgetem évek óta, most, ezen az áron kihagyhatatlan volt. Annál is inkább, mert a Garp szerint a világ, A cirkusz gyermeke, az Árvák hercege mellé odakívánkozik, odaillik. Életmű-sorozat nem maradhat foghíjasan, pláne egy, hogy az életmű ilyen kiemelkedő.
  Talán a KELL! kategória határvidékén áll Andrew O'Hagan:Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val c. könyv. Monroe személye, kultusza még mindig, vagy tán örökre/?/ eladható, meglátjuk, mire elég a sokadik lenyúzott bőr.
   Aztán ott vannak a könyvek, illetve íróik, akik olyan kultúrából jönnek, ami eleve érdeklődésre tart számot nálam. Két kínai is bekerült a puttonyba, Ma Jian: A tollnok c. regénye, melyben a humor vörös oldala mutatkozhat meg, a kommunista Kína számunkra minimum szürreális hétköznapjait veszi górcső alá-érdekesen hangzik, viszket is a tenyerem. Szintén kínai Dai Sijie: A Di-komplexus c. könyve, a fülszöveg szerint Kína a tárgya, ahogyan még sosem láttuk. Szerintem meg Kína olyan, amilyennek még sosem láttuk, mi európaiak csak a rácsodálkozás állapotában leledzhetünk e csodás, sokszínű országgal való bárminemű találkozásunkkor. Várom ezt a könyvet is, elfogulatlan várakozással!
  Más kultúra, más világ Sherman Alexie:Junior-Egy indián naplója c. regénye. Rezervátumban élő, onnan kitörni igyekvő amerikai őslakos fiú története. Mindenképpen érdekesnek tűnik, jó választás. 
  Vannak könyvek, amelyek pusztán azzal, hogy volt korábbi találkozásom írójukkal, szintén figyelemre tarthatnak igényt, sokszor elég a név, hogy kosárba kerüljön a könyv. Ilyen Niccoló Ammaniti:Ahogy Isten parancsolja c. könyve. Vele az első találkozás a kölcsönkönyv Nem félek volt, megrázó története most előbukkant, kell a további ismerkedés. Primo Levi/Angyali pillangó/ még ismeretlen előttem, tényleg csak a név ismerős, hiába, hogy a 20. század egyik legismertebb olasz írójaként említik, eddig /!/ elkerültük egymást. J. M. Coetze szintén e kategória, tőle sem olvastam. Had látom...Dél-Afrikai születésű az író, nekem ennyi elég is.
  Most szépen felsorakoztatom őket az íróasztalomra, ott várnak rám azok, akiket még nem olvastam. Miután magamévá tettem őket, kerülnek a könyvespolcra. De míg kézbe venném valamennyiüket, addig is többször leveszem és szagolgatom őket-Várj nyugodtan, sorra kerülsz te is, haver! Olvasni nagyon jó dolog, könyvet szagolgatni nagyon jó dolog, a gerincüket simogatni nagyon jó dolog, vágyni rájuk nagyon jó dolog, megszerezni őket nagyon jó dolog...csak az üres üvegek visszaváltása ne lenne olyan macerás!