A horgászat egy piszkos munka, de valakinek azt is meg kell csinálni!
Tegnap nagy duzzogva megnéztem kedvenc folyómat. Kövér is, szőke is, de már használható lesz! Más májusok alkalmával szebb arcát szokta volt mutatni, de ez az év ilyen, víz, víz mindenütt.
Gyors alvást követően csak eljön a reggel, indulok is. A kiszemelt kezdőhely egy kanyar külső íve, lerombolt, tépett partfallal, bedőlt fákkal. Évről évre alakítja a folyó, egyre közelebb csoszogva a töltéshez. Anno még fák álltak egész a part szélén, majd ezek bedőlve, megfogva az uszadékot, jókora langót fogtak, eszményi horgászhelyet kialakítva. Mára már csak a 3-4 méter magas, függőleges partfal maradt, kis víznél támadható. Amúgy alpinista módszerrel lehet csak a partra jutni, gatyaféken. Fogtam itt már domit, balint, egyszer egy piszok hideg júniusi hajnalon jó csukát akasztottam poperrel-jönnek az emlékek, hátha ma is tehetünk hozzájuk. Ám hiába szűröm, hallgat a mély. Halak sem ugrálnak, május vége, szerelemben lehetnek érdekeltek.
A szakadt partfal alján valamikor pofás horgászhely volt, mára tönkresilányították az áradások. Lejjebb szintén szakadt partfal, a partján még tavaly őrködő két nyárfát bekérte a Rába, csábosan néz ki, és le is tudok most menni az amúgy korábban egyáltalán nem lábalható partjára. A bedőlt nyárfa mellett, és főleg alatta szépen csendesedik a víz, csak lakja valaki!
A beeső wobbler mellől többször snecik szöknek szét, jó jel. Ha van kishal, lesz nagy is! A bedőlt fa csúcsán, az elvágó vízben sejtem a komát, 2.-3. dobásra, fel is veti magát valaki a Roscoe Shiner-re. De nem akad, csak megnyalta a wobblert! A fene! Jobb domi, vagy inkább balin lehetett. Persze, most nincs nálam popper! Sebaj, akad azért felszíni csali pár, szorgalmasan megúsztatom őket, ám halam hallgat. Megnézem mélyebben is, nincs érdeklődő. Majd legközelebb, kézre kerítelek! Elhagyom a pályát, a parton még ücsörgöm kicsit, füstölök. A túlparton egész becsúszott bokorcsoport, szép, halas vizet fogva. Persze, mindig a túlparton ugrik a hal, vagy rabol, és ott vannak a legjobb helyek!
Lejjebb ismét legendás hely, valamikor, békéshalas korszakomban csak itt horgásztam, majd 4 méteres gödörben. Istenem, mennyi domit fogtam! Most kevés uszadékot fog, ennek köszönhetően, meg a magas vízállásnak, rohan rajt a víz.
A túlpart bedőlt, elakadt fáktól keszekusza, igazi rablóhalas vízi dzsungel. Tavaly ősszel itt a balinok a parti kavicsra hajtották a küszöket, most néma csend van. Alatta lapos sóderes, bár a partot itt is megrendezte a tavaszi nagy víz. Alján egykor remek horgászhely, most hatalmas kavicspad terül. Szép balinokat adott egykor, most pont jó lesz megpihenni. Bár a kavicspadra bejutni bajos, felső végén átfolyás, de csak leküzdöm. Tábort verek, azaz megszabadulok a hátizsákomtól. Kedvenc reggelim a kedvenc módon fogyasztom, szalonna a folyóval szemben. Mennyei!
Közben elővigyorog a felszakadozó felhők mögül a nap. Innen tovább csak vissza vezet út, valahol fel kell menni az ártéri erdőbe. Nincs kedvem alkalmas helyet keresni, inkább hidat építek a dágványban /az áradás után visszamaradt pangó vizek nyomán mocsárrá vált a part/, uszadékfából. Nincs nehéz dolgom, ilyenkor látszik, mit cipel magával egy áradás, millió köbméternyi fa mindenütt. Égerrel elegyes nyárerdőben visz utam, térdig ér már a csalán. Teljes körű preventív kezelést kapok reuma ellen, lent a csalán, fent a szúnyogok csípnek. Két percen belül véresebb vagyok, mint egy Tartantino-film. De csak lejutok a következő partszakaszra, szintén halas homokpad terül el lejjebb. Vagyis volt már itt fogás, most magas, sebes víz szalad, bár akad a partmenti fák árnyékában néhány szemrevaló domis tükör. Üresek, vagy étvágytalan halak lakják őket, kapás továbbra sincs. Mindenütt vadnyomok, néhány helyen a hódok söpörték tisztára a partot, miközben a vízbe húzkodták a lombos ágakat. Szúnyogmentesen eszményi hely lenne! Így eszményi véradó-hely! Nem is küzdök tovább, alatta amúgy is partvédő kövezés következne, ennél a vízállásnál végképp nem használható. Neki a dzsungelnek! Látszólag, merthogy kellő tapasztalattal felvértezve tudom, valahol itt vadváltónak kell lennie. Rá is bukkanok, kényelmesen kisétálhatok rajta a töltésre.
Nyílt terepen szalad a szél, a fák közt szinte nyoma sem volt. Leülök kicsit tücsökzenét hallgatni, hot-dzsesszt játszanak. Bámulom a töltés oldalában a szél ringatta füvet, elmerengek az égen futó felhők árnyékán a gabonatáblákon. Már megint jó helyen vagyok, már megint maradnék örökre!
Összerakom a botot, 20 perc finom séta és már a kiindulási pontnál is vagyok.
Azért egy hal csak jó lett volna, megérdemelném, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése