Truman Capote és Carlos Ruíz Zafón Kemenesszentpéteren.

Éjszakás voltam. Aludtam 4 órát. Fáj a fejem. Jó, ez az én saját bejáratú problémám, értem. De azért kikívánkozik belőlem egy humánus gondolat: Annak, aki kitalálta az éjszakai munkavégzést, azt kívánom, válogatott szexuális örömökben legyen része Kambodzsa rengetegének mélyén egy fához kötözve, a Z01K galaxis aberrált ízlésű lakóinak társaságában!
   Bár az emeleten nagy a zsivaj, olvasni próbálok, Truman Capote:Hidegvérrel című regényét. Tény, hogy ez egy tényregény, olyan érzésem van olvasás közben, mintha egy megfakult fényképekkel teli kartondobozban turkálnék. Élvezem, nagy regény! Szegény Truman-t ugyan nem tömték tele tesztoszteronnal, ám ennek ellenére "denszingelt" Marilyn Monroe-val, a piszok mázlista. Nézd csak!

   Fogalmam sincs, hogy jön ez ide. Sebaj!
   Nem apad a fejfájás, gyógyszert meg nem vagyok hajlandó bevenni, inkább nyergelek.  Nézzünk szét Szentpéteren, mi a helyzet! Bogyó, a rá jellemző apatikus kíváncsisággal követi készülődésem.

Ha folyton ugyanarra az útvonalra kényszerülnék, akkor is találnék magamnak érdekességet, valamiért így lettem összerakva. Most meg főleg szemlélődő üzemmódban vagyok, lelassít a fő fájdalma.

   Ismerősbe futok, váltunk pár szót. Zafón-t olvasna, ugye, hogy buzdítanom kell rá!Bár kölcsönkönyvvel támogatni igyekezetét nem tudom. Mindenesetre jó dolog, hogy ilyesmi is elhangozhat az utcán, a közélet időszakos problémái mellett. Egyébként ez utóbbit magasról letisztelem, majd ha lesz közérdekű közélet, tán én is szánok rá időt. Addig meg Zafón! Rendben?
   Magtár. Régi épület, szeretem. A délutáni napsütés vígan rajzol falára kívül-belül. Az épületegyüttesnek kis túlzással lelke van. Meg túlzás nélkül is.

   Időzöm, időmből kifutja, nem zavar senki sem. Amúgy sem érzem magam valami aktívnak. Lehet, arról van szó, hogy megmásíthatatlanul bazi öreg vagyok, és tényleg ennyire elszívja az energiáim a természet törvényein vett erőszak, az éjszakai munkavégzés. Bár ha jobban belegondolok, előnyt is lehetne kovácsolni ebből az állapotból, van abban ráció, nem kevés, ha az ember gyereke csak leül, bárhol, és néz! Körül. Magába körül. De tényleg, fogd magad, menj el bárhová, ülj le, és nézelődj! MERAVILÁGÉRDEKES! Nagyon érdekes hely!
   Csak tovább megyek. Utca, melyen még sosem jártam, aszfalt nem fedi.Kertek szolgálnak felé, akácfákkal szegett szélén rozsdás kerítés. Nekem ezt jelenti a vidék:rozsdás drótkerítés közt ragadós galaj figyel. Csendben enyész az egész, a valamikor bámul a ma tükrébe. Ücsörgök a poros-pocsolyás út szélén. Nyesett gyep a kertekben, kamasz szőlőtőkék. Emberi neszek. Tetten ért múlt.

   Zseniális udvarokat látok, a szívem megszakad! Kerülök egyet, jobb híján csak sóvárgok a sok szépség megörökítése után. Na, majd egyszer!
    Megnézem a Rábát is, ha már nyeregbe szálltam. Megvan őkelme, ám apadni, és így horgászatra alkalmas állapotba kerülni nem óhajt.