ROPPANT "RÉMES" REGGEL...

Fél négykor kelek. És? Randevúm van. Simone-val menni Amerika, utazni sokat, inni mérhetetlen whisky, pici politika, hallgatni jazz, sajnálni néger honfitársak, menni templomba, egyetemre előadni, aztán dorgálni kicsit vörösöket. Amerika lenni sokszínű, hol barátságos, sőt!, hol meg bizarr, kissé érthetetlen...
A szobám nyitott ablakán kúszik be a reggel, madárdalt hallgatok az ágyamban ülve...borzasztó, csendesebben legyetek, egyem a begyetek! Illik ez, szegény embert ezzel a víg, szerelemszavú ricsajjal zavarni korán? Tessék, ott az erdő, van hely bőven, nem itt az utcán ricsajozni, a fene a jó dolgotokat! Na, még csak ez hiányzott, kakasok is kezdik, rekedt Jó reggelt! kiabálnak, ahelyett, hogy tányérba átlényegülve pörköltként szaglanának vasárnap délben! Jön a reggel, és? Mindig jön, mit kell itt hangoskodni?!
Jó, ha már így felbosszantottak, inkább megyek én is egyet, lássuk, mily borzalmas megint a május! A nap épp csak a fák fölé bukott, húdecsúnya vörössel ragyog az erdő és a felhők közé szorulva pillanatra. Az árokparton ilyen jelentéktelen külsejű lila ökörfarkkórók hamis kivagyisággal silbakolnak, azt gondolván tán, hogy szépek? Pfff!

Nem elég, hogy hűvös van, még büdös is, harmat fürösztötte fű és gabona illata száll, valami utálatosan fűszeres virágillattal vegyesen. Alig bírom! Az erdő mellé érve galagonya bűze vág agyon, nehéz illata szinte megállít..gyorsan befogom az orrom! Néhány autó húz el mellettem, végre egy kis benzingőz!! Kakukkok kiabálnak, őzbak riaszt, madarak mondják a magukét..elviselhetetlen lenne, ha nem nyomná el néha a hangokat egy-egy autó csattogó kereke, vagy a platón rosszul rögzített rakomány fenséges zenéje..meee ráadásul olyan csodálatos, kátyúvölgyek szabdalta útjaink vannak, melyek kompenzálni hivatottak eme egyhangú Kisalföld asztalsimaságát, adjunk hálát érte a mindenkori közútkezelő jóistennek!
Az erdő csúnya zölden immár bezárult, lombja közt kíváncsian tekinget be az ég, hátborzongató!

Fény, az nincs! Szúnyog! Az van!!!

Súlyos-kék felhőpaplanok úsznak az égen, kísérteties a hangulat, az erdőből kiérve meg is állok, hátat fordítani! Jókora rétet ölel körbe az erdő, derengő ködfátyolban úszik a táj, nem hogy eltakarná, öregem, hanem még ha lehet, sejtelmesebbé teszi!!! a fene egye meg! Uuuutálom! A rét közepén meg egy őz vidámkodik, hál istennek kicsi a zoom a gépemen, nem kell legalább lefotóznom!
Az árokpart harmat mosta gyepszőnyege közül itt is lila ökörfarkkórók hivalkodnak ki. Megpróbálom csúnyán lefotózni őket.

Nini, akácvirág! Te meg mit gondolsz magadról? Azt hiszed, jópofa vagy? Azt hiszed, ha majd-hamarosan-millió kollégád csüng az ágakon, és teli illatozzátok a levegőt, elnyomva a kipufogók kéjesen élvezetes gőzét, a gyárkémények pöfögte balzsamos szagokat, aztán elegyedtek a millió virág illatával, meg a friss vetések bűzével, az jó lesz? Mi? Beképzelt majom!
Na jó, dohogva bevallom...
AZ ÉLET SZÉP! Különösen szép így májusi reggel, még ha felhők takarják a napot, akkor is, még ha milliónyi zabálási dühben tobzódó szúnyoggal kell viaskodni minden megtett méteren, még ha harmattól csatakos fű áztat el folyton..még akkor is! Ha Isten, ha bárki-az-égben, ha a teremtő erő, vagy a mennyei energia, bárki, aki létrehozza, jókedvében mosolyogva festi a májust a tájra!!! Szippants belőle nagyot, öleld, élvezd, szeresd, roppants magadhoz, minden pillanata mágia, minden színe utánozhatatlanul egyedi, hangulata egyet beszél: ÉLNI SZÉP! ÉLNI ADOMÁNY, ÜNNEP, MINDEN NAP MINDEN PILLANATÁBAN!