Útszéli történet.

Platty! Faág esett egy útszéli pocsolyába. Feltűnést nem keltő módon. Senki nem jegyzi. Ettől a világ folyása még szakadatlan. Eseményként említeni merő túlzás. Megemlíteni is felesleges.
-Jaj, ez fájt! Hová kerültem? Mi történt?-eszmél az ág.
-Mit keresel itt? Zavarsz, öregem!-szól a pocsolya.
-Hol vagyok?
-Itt vagy bennünk, nem látod? És nem jó helyen, ezt most közlöm veled!
-Bennetek?-értetlenkedik a faág.
-Igen. Ránézésre vagyunk csak pocsolya. Sokfelől származó vízcseppből állunk.
-Nem értem.
-Hagyjuk!-szól türelmetlenül a pocsolya.-Legyél kedves, és menj innen!
-Nem tudok.
-Hmmm?
-Eddig egy fához tartoztam. Jó volt. Most nem tudom, mi van!

Megannyi vízcsepp a világ számos tájáról került véletlenszerűen ide, most jelenleg pocsolyát képezve. Vannak itt vízcseppek egy dán falu utcájáról, egy francia kisváros zenetanárának erkélyéről, izzadságcseppek egy spanyol matador homlokáról, egy szerelmes cseh kéményseprő szeme sarkába kent könnyből, egy norvég halász köpéséből, egy lengyel alkoholista újságíró faltövébe csurgatott vizeletéből, egy olasz kisváros utcájára teregetett száradó ruhákból, egy portugál rendőr hajnali káromkodásából, van itt vízcsepp sok helyről, véletlenül, keverve, átmenetileg.
-Kik vagytok, mégis?-érdeklődik a faág.
-Nehéz lenne elmagyarázni. Nem is akarjuk. Mi most egy pocsolya vagyunk, attól függetlenül, hogy a fene sem akart azzá válni. Főleg nem itt, és így! Most inkább menj, jó!
-Nem tudok, már mondtam.
-Akkor te most itt akarsz dekkolni? Bennünk?
-Leszek kénytelen.
-Nézd, most pillanatnyilag csend van. Sokat veszekedtünk, próbálunk valahogy békében meglenni, nem egyszerű. A francia vízcseppek még mindig erősen neheztelnek a dánokra. Tényleg nem hiányoztál innen. Na, oldjuk meg!

-Sajnálom. Mi bajotok van egymással?
-Mi, mi, mi lenne!! Összesodródtunk az égben, aztán leestünk ide,azt se tudjuk, hol vagyunk, mindenki mondaná a magáét..hát élet ez?
-Van más választásotok?
-Húúú,ne idegesíts, ne kezdj itt moralizálni! Vissza akarunk menni az eredeti helyünkre!
-Meg tudjátok oldani?
-Nem. Vízcseppek vagyunk, sodródunk a világban. Jó lnne végre egy kis nyugalom. Egy állandó, biztos hely.
-Ha már így összejöttünk, akaratlanul, nem lehetne a békét így is meglelni? Ki tudja, mit hoz a holnap?
-Ó, ki vagy te, Mit gondolsz magadról? Ahányan vagyunk, annyifélék! Nem illünk össze, nem is akarunk!

-Próbáljátok meg, hátha, mégis!
-Nem vagyunk kíváncsiak egymásra, az egyik vizeletből van, a másik köpésből, könnyből, sóhajból..nem értjük egymást!
-Hiszen alapvetően víz vagytok mindnyájan. Egyformák, jöjjetek bárhonnan.
-Á, tudod is te!
-Különbség az, ki honnan jött? Ha valójában egyformák lennétek?
-Nem tudjuk, ezen még nem gondolkodtunk..lehet, mondasz valamit!
-Ismerkedjetek, beszélgessetek.
-Megpróbáljuk?

Megpróbálták.

A teherautó kereke összetörte a faágat, szétvetette a pocsolyát. De a vízcseppek már tudtak valamit. A másik megismerésével kezdődik minden, az elfogadás megértést ad, ez az együtt élés egyetlen járható útja.