KUTYAEGYVILÁG!!

Ez a szerencsétlen eb napok, sőt, hetek óta kóborol a környéken. A havazás neki sem jött jól, nagyon elárvultnak látszik. Gazdája (????) tán megunta, elkergette! Semmiképpen nem ezt a sanyarú sorsot érdemli! Az én torkom is elszorult, amikor megláttam a hóban ülve, de mit tehetnék? A világot nem lehet megváltani, képtelenség minden sorsüldözöttnek menedéket nyújtani, segítő kezet!
Felelősséggel tartozol aziránt, amit megszelídítettél! Ha jól tévedek, ez a mondat, vagy jobban inkább gondolat A kis hercegben hangzik el, a róka szájából. Valamikor egy bölcs ember azt mondta, az emberi intelligencia egyik mérőfoka az, hogyan bánunk az állatokkal. Ebben nagyon van valami! Messze vagyunk még e téren is mindattól, amit mi emberek feltételezünk saját magunkról! A teremtés, avagy az evolúció csúcsa lennénk? Háát!
Egyet azonban mindenképpen tehetünk, a világ mindenkori morális állapotához hozzátéve, azon javítva. Mi, egyének, egyénileg! Bánjunk úgy a környezetünkben élő állatokkal, legyen az ékszerteknős, gabonasikló, sétatéri keverék kutya, vagy díjnyertes versenyló, ahogyan megérdemlik, és ahogyan elvárjuk mindezt magunkkal szemben is!
Soha nem lesz ez a világ olyan húú-de-pazar hely, de jobbá tehető, mert minden emberi jóság javít rajta, még ha oly kicsi is!
Talán a kutyák chippel való ellátása előtt nem ártott volna az ebtartás moralitásán javítani, nekem olyan érzésem van, egy lépcsőfok kimaradt, tisztelt urak ott a törvényhozó épületben! Vagy csak megint és ismét pénz szaga űzi messze a gondolkodás képességét?