KELL EGY MENEDÉK!

Őrült és beteg világban élünk! Ehhez a súlyos kijelentéshez nem kell zárt ajtók mögött dédelgetett idült depresszió, vagy örökölt borúlátás.
Sajnos, így van!
Nem sok mindent tehetünk. Bár én hiszek a mindennapok apró, tiszta cselekedeteiben, hogy ezek a "jóság.magvak" összeadódva csak utat találnak és fényt hoznak a világ viharfelhők árnyékolta felszínére.
Ugyanakkor azt gondolom, világunk menthetetlenül morális lejtőn csúszik, bukás a vége, az emberiség saját sorsának farkasa.
Van választás, persze, hogy van. Megteheted, hogy síkra szállsz azért a bizonyos, sokat emlegetett szebb holnapért. Vannak Teréz anyák a fegyverek és pénzpaloták árnyékában. És vannak halk szavú bölcsek a hangosan ugató buták közt. Bár egyre több a fegyver és a buta ugatás. Dúsabb, hamaribb hasznot hajtó mindkettő!
És megteheted, hogy elmenekülsz, elvonulsz, keresel egy menedéket. Magadnak. Mert eleged van, csömöröd van, mert fáj, mert félsz, mert mást keresel és nem találod. Vagy épp más vagy, és nem kérsz a szertefröccsenő mocsokból. Nem kérsz a média őrületéből, a mindent tönkretevő emberi butaságból, a pénz utáni ártó hajszából.

Keresel magadnak egy menedéket.
Sokféle menedék van, hisz sokunk keres menekvést. Gyűjthetsz ólomkatonát, hallgathatsz zenét, olvashatsz (az olvasás a menedék-lista előkelő helyén szerepel),de mind a mai napig  legfőbb menedék nem más, mint a természet. Nem tudom, van e még a Földön érintetlenül egyetlen négyzetméter is belőle. Aki ismer ilyet, szóljon! De nem kell nagy dolgokra gondolni (soha nem kell!), egy városi park, néhány fával, zöld gyeppel funkcionálhat-és teszi is-menedékként. Erdők, mezők, rétek, vízpartok, mind menekvést kínálnak a világ emésztő zaja elől. Mert van ott valami, valami fontos, és tán örök, valami egyetemes igazság, a csendben,a békében, a harmóniában. Van ott valami, és ha megleled, megleled önmagad!
Azt hiszem, ez az, amit ma elveszni látunk. Önmagunkat, ebben a hamis, ordító, zajszennyezett, gyors világban. Az embernek nem ez a harsány neonfényű lüktetés a ritmusa, nem ez a belső rezgése. Nem a felpörgött, zakatoló élet, a mindent-azonnal akarás vagyunk!
Minden egyes önmagát megtalált ember szépít, jobbít a holnapon!
De ettől még elbukunk, idővel biztosan, számon kérni pedig csak magunkon lehet a felelősséget! Csak értelme nem lesz már!

Nekem van menedékem, megtaláltam. Oda nem hallatszik a buta ugatás!