Harag

  Kint cigizünk a ketrecben műszak végén, egy nő érkezik, akiről pillanatokon belül kiderül, mekkora harag és sértettség dolgozik is benne már műszak elején.Tekintsünk el attól, jogos-e a felháborodása, mindenesetre nőiségéből teljesen kivetkőzve, veréssel fenyegeti azt, akire haragszik. Hallgatósága kuncog, de bennem ott a kritikus kislucifer, amikor problémamegoldó képességeire gondolok. Részben értem őt, én is voltam ilyen, tudtam mérgemben akkorát kiáltani, a tetőn összeszarták magukat a galambok. Idővel leszoktam erről, rájöttem, a harag csak azt mérgezi, aki tárolja. Nekem pedig más dolgom sincs az életben, mint igyekezni minden pillanatba a legjobbat beletenni. Maga az igyekezet legyen az út, hisz tökéletesre ez sem sikerülhet. A világban felgyülemlő kis haragok idővel összeadódnak, már kezelhetetlen, kaotikus méreg-káosz lett belőlük, talán az egyetlen Bhután, ez a távol-keleti ország közössége képez kivételt. Borzasztó nézni, ahogy a világ legkülönbözőbb tájain utcára sodor embereket a harag, céltáblát keresve mindenben és mindenkiben. Mindegy, hogy kukát gyújt fel az illető, vagy meglincsel egy vele szembe állított rendőrt. Viszi a haragját mindenhová, aztán csodálkozik, hogy ő sem kap mást. Ha és amennyiben lefejtünk minden ideológiát, belemagyarázott, vagy épp belemantrázott marhaságot a dolgainkról, néhány alapvető és egyedül fontos érzés marad, amik meghatározzák az életünket, meghatározzák együttélésünk minőségét, legyen szó a legkisebb közösségektől emberi társadalmunkig. Magunk ellen dolgozunk, sejtésem szerint valami módon irányítva, de nem kell, nem kellene ennek így lennie. Le lehet tenni azt a kurva utcakövet, mielőtt eldobják, és meg lehet simogatni az asszony fenekét, ahelyett, hogy elküldenénk melegebb éghajlatra hülyénél hülyébb sértettségünk gőzétől mérgezett dühünkben. Nincs más variáció, együtt kell élnünk. Még akkor is, sőt, annál inkább akkor is, ha dühöt szító plakátokat lenget fejünk felett a szél. Szerintem egy magáról eleget gondolkodó ember hamar eljut oda, amikor azt tudja mondani, több vagyok én annál, semhogy engedjek a mások életrontó törekvéseinek. Magamnak én vagyok a legfontosabb, és ha nem szeretem magam, másokat sem vagyok képes. A világ csak akkor lesz képes változni, ha tömegesen kezdjük szeretni, becsülni és tisztelni önmagunkat. Minimum annyira, hogy a harag és düh már csak szavak lesznek. Minimum annyira!