ERDEI UTAKON-NEGYED SZÁZADA....

   Bár némileg kódolva volt, mégis szerencsésnek tartom magam, hogy anno-13-14 évesen-betettem a lábam a fák közé. Így számolva negyed százada bújom az erdőt. Sok mindent kaptam, millió élmény mellé legfőképp önmagam. Persze, keresem mind a mai napig, így is van tán jól, de jó részem meg van! Azt hiszem. A csendem, a békém, valamelyest a harmóniám, a gondolataim tisztasága, a világról alkotott képem, szerepem benne, helyem, helyzetem. Szeretem az erdőt, a természetet, ez különösebb magyarázatot nem igényel, igazából ezeket az érzéseket szavakba önteni nem is tudnám. Talán nem is kell. Sok megtett kilométer van már a lábamban, és remélem, lesz még sok kilométer továbbra is. Bár ez nem olimpia. És legalább annyira belső utazás is, legalább is nekem. Nem volt egyszerű meglátni a fától az erdőt, titkait kifürkészni, meghallani a csendjét, a csendben a lényeget, a lényegben az igazat. Bizony sok korai kelés, harmatos fűben térdig elázás, déli hőségben izzadás, téli hidegben vacogás kellett hozzá. Meg a magány. Az a társas. Az a jóféle-fajta. Nem csinálnám ma sem másként. Ha nincs az erdő, nincs a vízpart, tán kisiklom én is, mellészaladok az életnek. De nem! Tudom, hogy ott lettem ember. Azt is tudom, rajtam múlt, de mégis...köszönöm! Egy ideje bakancs, távcső mellé fényképezőgép lett a társam ezeken a sétákon. Amennyiben sikerül bármit is eltalálva megmutatnom, ezt annak a sok megtett kilométernek, sok ott töltött órának köszönhetem. Nem tudok eléggé hálás lenni a szerencsémnek, egyet azonban mégis tehetek: megörökítem mindazt, amit látok, megpróbálva megmutatni, milyen úton jutottam önmagamhoz el.
   Valaki nemrég azt mondta nekem, a világban látszólag van csak káosz, amúgy rend uralkodik, csak mi emberek elveszítettük a képességünket, hogy meglássuk azt! Azóta is ezen gondolkodom, újra és újra elővesz ez a gondolat sétáim során. Belső rendre, belső nyugalomra, harmóniára vágyom, és ezt lelem ott kint, ott kint ott bent!

   Hiszem, mennél jobban érted önmagad, annál jobban érted a világot, benne a helyed, szereped és legfőképpen az utad. A te belső rended teremt rendet a világodban!