Olyan a táj, az erdő alja ezekkel az apadó, koszos hófoltokkal, mint a tacskó strandpapucsban: nem illik rá. Mindenfelől a tavasz sóhajt, a cinkék is ezt dumálhatják egymás közt, lelkesen-magabiztosan. Ők pedig csak tudják!
Hideg a reggel, a nap is bújócskázik. Én hívnám, a felhők bújtatják. Ám ha kisüt, fénye beborítja a világot. Nem mész onnan, te felhő!! Míg kiérek a Rába töltésére, próbálom győzködni az égieket, kisebb-nagyobb sikerrel. Fényt szeretnék, a kutyafáját!
Mindenütt vadnyomok a felengedett talajon, de már nem is mondok semmit! Ölyv kiállt, Rábesebes felől éktelen disznóvisítás meg lónyerítés hangzik. Meg hangos kiabálás. Ebben a tiszta időben messzire száll a hang.
A töltés mentett oldala szinte hómentes, az ártér felől azonban még vastagon takarja a hó. Benne vadcsapák, kisebb disznók mentek itt el, odébb azonban jókora nyomokra bukkanok, majd tenyérnyiek, alig méterre tőle még egy csapa, hasonló méretekkel. Egész frissnek tűnnek.Nem megyek be a fák közé, nem mintha félnék, egyszerűen úgysem sok esélyem lenne megpillantani, lefotózni őket a sűrűben, megzavarni meg felesleges. Mondom, én csak vendég vagyok itt, ehhez mérten kell viselkedni. Persze, erdőn, folyóparton úgy nem lehet sétálni, hogy vadat ne zavarjon meg az ember, de lehetőleg nem viszek magammal rezesbandát. Most is lassan lépkedek, részben mert jócskán fáj a lábam, a melóhelyemen már ünnepeljük a húsvétot, izomlázzal! Esküszöm, mire az ünnepig eljutunk, én már hallani sem akarok róla!
Egy helyen mégis elhagyom a töltést, van itt egy kis út az ártéren, megnézem a folyót, köszönök neki. Alig érek le a fák közt kanyargó kis ösvényre, megint jókora disznónyomokra bukkanok, egészen frissek, éjszakaiak lesznek. Az ártéri keszekuszaság kiváló nappali búvóhelyet biztosít, bár a vaddisznó képes magának vackot is készíteni. Egy alkalommal, nem is olyan messze innen nagyobb gazkupacra bukkantam, így kora tavasszal. Megnézem magamnak, mi is lehet az-gondoltam, de abban a pillanatban megemelkedett az egész, és kivágódott alóla egy vaddisznó. Hoppácska! A kedélyek lenyugtával közelebb lépek, megnézem már magamnak, milyen is a disznó-garnizon. Alig lépek kettőt, újra megemelkedik az egész, elindul, néhány méter után újabb vaddisznó söpör ki a gazkupac alól. Ekkor döntöttem úgy, jobb nekem a töltésen, biztonságosabb!
Feketediók állnak a parton, ősszel tele volt a talaj a termésükkel, most úgy nézem, a disznók azokat kereshették, felborították rendesen az ártér talaját. A diófák közt égerek állnak, barkájuk már megjelent.
Menet közben emberkedik a szél, már hangja is van, nem egyszerű így fotózni. Elérem a Rábát. A vízállás még magas, de tiszta, ezt szeretem én. Bámulom, fogadja köszönésem. A túlparti nagy kavicspad,a belétemetett két nagy fával ép hogy kilátszik.
A túlparton a hódrágta nyárfa még mindig áll, pedig van vagy fél éve, hogy először láttam ilyen állapotban. Furák ezek a hódok, ennyi energiát belefektetnek, aztán semmi haszon.
A parton kis ösvény vezet, horgászok és vadak taposták. A folyó azonban marja ezt az oldalt kíméletlenül, lassan elharapja az ösvényt is, sorra döntve be a parton álló fákat. Gyökerük már most a levegőben lóg. Ez a Rába, zabolázhatatlan élő víz!
A partszakadás alján elakadt fák. És igen..az elakadt fákon csúnya habtorlasz éktelenkedik. És ez nem a sógorok sokat emlegetett bőrgyárának ajándéka! Minden Rába-parti település szennyvize belefolyik a folyóba (sőt, nem csak a parti településeké!) Persze, tisztítva, naná! Hisz ez Magyarország, 2013-ban! Láttam én már sajnos ilyen kifolyócsövön át büdös zatyvalékot ömleni a folyóba, csak úgy úszott utána a hab! Értesítettem is az illetékeseket, egy helyről válasz sem jött, a másik helyről biztosítottak, semmiféle üzemzavart nem észleltek! Biztos hallucináltam! És módosult tudatom játéka az is, amikor a partján állva olyan bűzt érzek, amitől a sokat próbált vécésnénik is keresztet hánynának! Igen, beleszarunk a folyónkba!
Egyszer egy nyakkendős felelősen azt nyilatkozta, a habzás a folyóba kerülő falevelek bomlásakor jön létre. Szerintem ülj vissza az íróasztalod mögé, és kérj még egy kávét a titkárnődtől!
Akkora értékeink vannak, és olyan mostohán bánunk velük! Pusztuló világunkkal magunkat pusztítjuk! Hát ne kérdezd, miért engedek vissza minden kifogott halat, és miért rakom tele a hátizsákom a folyó mellől összeszedett pillepalackokkal. Olyan egyszerű a válasz! Mert szeretem. És ez a minimum, amit megtehetek érte! Érted? Nem voltam mindig ilyen, én is elvittem a halat, és eldobtam a szemetet. Tudod, a folyó tanított meg oly sok mindenre! Emberré tett, és akár hányszor a partján állok, nem győzőm megköszönni ezt! Tudom, nem egyszerű dolog visszaengedni a halat, hisz mindenki büszke a zsákmányára, alapvetően ezért horgászunk. De amikor otthon eszembe jut, hogy a kifogott hal még mindig ott úszik a vízben, és ha eljön az ideje, szaporodni fog, az bennem jobb és szebb érzés, mint lenyalni az ujjaimat evés közben. Úgy lett a folyó az enyém, hogy közben nevelt, tanított! És azt is tudom, végképp nem egyszerű lehajolni a más által eldobott szemétért. Mondhatod: mi közöm hozzá! Én erre csak azt mondom: ha megteheted, és nem veszed fel, ugyanakkora a felelősséged, mint a szemetelőé! De van választásod! Miért is lennél ugyanolyan, mint mások? A folyó mindenkié! Te döntöd el, hogyan adod tovább az utánad következőknek. Te döntöd el! Mindenki egytől egyig felelős a világért, amelyben él! És a végén a pénzt, azt barátom nem fogod tudni megenni! De nem ám! Elszomorodom, amikor horgászok által szétdobált szemetet találok! De már nincs bennem düh,mint korábban. Lehajolok, és összeszedem.
Gondolataimból a hideg térít magamhoz, erősödik a szél, fázom. Lassan hazafelé veszem az irányt. Szevasz, Rába! Hamarosan horgászunk egy jót!
A töltésen pont szembe fúj a szél, de kisüt végre a nap. Ragyog! Mosolygom..meg fázom. Még megállok hazafelé a kedvenc szilfáim közt néhány fotó erejéig. És milyen jól teszem, mintha megéreztem volna. Az avarban észreveszek egy....kinyílt salátaboglárkát. Fázósan emeli sárga virágát a falevelek, földre hullt gallyak közül. Tavasz-hírnök!
Ugye tudod, hiszed, hogy ami elrendeltetett, el is jön! És a tavasz magával hozza mindazt, amire vágysz! Ez egy ilyen tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése