A világ, és maga az élet apró mozaikokból, kis rezdülésekből épül fel. A nagy törvényszerűségek, a lényegi való, a mindent átfogó és megmagyarázó IGAZSÁG ezen apró titkokban rejlik, megismerésük, összefüggésbe rendezésük vezet a megértés(azon túl pedig az elfogadás) célja felé. Minél többet gondolkodom az élet értelmén, annál inkább érzem, ez a fajta megismerő utazás lesz az! Az élet értelme, basszus, maga az ÉLET! Élj!
Az ismeretszerzés(tanulás, ha jobban hangzik) a tapasztalás útjával kezdődik. Látsz, hallasz, tapintasz. Befogadsz, magadévá teszel. Aztán valahol ott, belül, mit tom' én hol, és miféle vegyi úton érzelmek születnek benned. Aztán ezekből az érzelmekből leszel te magad. Jobb esetben. Azért van szemed, hogy láss, azért van füled, hogy halj, bőröd, hogy tapints! Érzékelj, hogy érezz!
Van egy bölcs mondás(jóó, tudom, sok bölcs mondás van):minél többet tudsz, annál inkább rájössz, mennyire kevés az, amit tudsz. Az én olvasatomban ez azt jelenti: minél többet tudsz, annál kíváncsibb leszel. Nincs megácsi' félúton. Miután nevet adsz mindennek, ami körülvesz, ilyen formán próbálva megfogni még a megfoghatatlant is, megszületik az első nagy kérdés. Miért? Mi okból, mi végre, miért így, miért nem máshogy? Miért zöld a fű, miért kék az ég, miért van a lónak négy lába, a verébnek meg csak kettő, miért folyik a folyó...istenem, mennyi kérdés van, mennyire jó kérdezni, választ találni. Az egyszerű kérdések, velük a válaszok hamar megjönnek. Megértesz dolgokat. Most már nem csak látod, de érted is..a felszínt, öregem, csupán a felszínt!
Az a legnagyobb feneség az egészben, hogy a válaszokból újabb kérdések születnek. Most már nevek vannak a birtokodban, tudod, mi van a név mögött, látsz is, nemcsak nézel, hallasz, nem csak fülelsz! Kezd a világ befogadni. Vagy mégsem? Pedig egy része már a tiéd.Miért nem vagy vele elégedett? Eligazodsz, tapostál magadnak egy kis ösvényt. Ülj le, aztán malmozz! Rágcsálj elmélyülten egy fűszálat, és vakard megelégedésig a köldököd.
Néhányan ülve maradnak, sőt, vannak, akik már korábban-nem pusztán leültek, de-le is heveredtek. Nekik valószínűleg ennyi elég is: az ott egy fa, az meg a szomszéd bácsi. Időnként elmélyülten szellentenek, így adva tudtára a világnak:vagyok!
De te miért állsz fel újra, miért mész tovább, nézel messzebb? Mi hajt, ecsém, és hová mész? Az anyagi világot, azt, amit az érzékszerveiddel be tudsz fogadni, már elég jól ismered. Tán még néhány titkot is sikerült megfejtened. Pihenj már! Miii? Hogy az anyagi világon túlra igyekszel? Hülye vagy! Már ne is haragudj! Mi hasznod belőle? Elárulom, ez a világ haszonelvű, csak a külcsín számít, vagy, amid van. Ne nevess, és ne fordíts nekem hátat! Tudod te is! Az számít, ami a zsebben van, nem ami a fejben. Komolyan mondom, kezdesz dühíteni! De tudod mit? Egy darabig veled megyek, hogy aztán a fejedre olvashassam, mennyire haszontalan semmi, amit csinálsz!
Merre megyünk? Önmagunkba? Na, most már aztán tényleg haggyá! Önmagad szándékozod megismerni? Nézz tükörbe:fej, nyak, törzs, lábak, zseblámpa. Ott bemegy a töltött-káposzta, ott átlényegül, ott meg kijön. Ennyi vagy!
Hogy?Szerinted több vagy, mindnyájan többek vagyunk! És önmagad megismerése visz a világ megismeréséhez! Vagy épp fordítva, a világ jobb megismerése visz közelebb önmagadhoz! Hol olvasod ezeket a sületlenségeket, a Hahotában? Belülről jön a késztetés?! Beszarok neked! Azt mondod, minden, amit látsz, érzelmeket szül benned. A világ maga hangulat, érzelem, és alapvetően az vagy, amit érzel. Akkor mi jut eszedbe arról a koszos hófoltról? A tavasz? Gyönyörű, mondhatom. Hogy te már látod is, érzed az illatát.Ott van benned minden korábbi tavaszod? A fa..od! Tudod, mi van benned? Piszkosul ráérsz,az van benned! Jó, nem akarok vitatkozni, mesélj, én addig leülök ide kicsit. Hol vagyunk? A világ peremén? És az ott már az anyagin túli világ? Na, necsi, necsi, necsináld! De hisz ott vagyunk, ahol az előbb, most látom csak! Hogy az elménkben utaztunk? Boszorkányos! Adj egy kiflicsücsköt, előrángatok neked ennyi erővel belőle egy kánkánozó bengáli tigrist!
Többé nem megyek veled sehová, elegem van belőled.
Vicceltem ám! Hogy te mindig mosolyogsz! Jó veled, na, csak kicsit nehéz ember vagy! Menjünk! Hogy? Koszos lett a fenekemen a nadrág?Kit érdekel. Nem az vagyok, ami rajtam van, hanem ami bennem van!
Induljunk! Valami fura érzés van ott bennem. Azt mondod, ez jó! És mi ez?
Kíván-csiság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése