LENN, DÉLEN.

ERSKINE CALDWELL: ISTEN FÖLDECSKÉJE.

Bevallom, szeretem az amerikai irodalmat. Azt a 20. század elejit,közepit. Amerikát magát annyira nem. Csak azt a 20. század elejit, közepit. A jazz-korszakot, az elvesző ártatlanság és nemzedék korszakát. Szeretem, ha lenne mód és lehetőség időutazásra (adja isten, hogy ne legyen!), mennék. Oda. Közéjük. Tán még antialkoholista énem is sutba vágnám...öt percre, és legurítanék velük egy-két pohár whiskyt, vagy mit.
Nem keresem az amerikai irodalmat rögeszmésen, de találkozásaink mindig jól eső érzéssel töltenek el (az egy Hemingway-t kivéve, vele elfogult vagyok, leszek). Így voltam Erskine Caldwell-el is, többször felbukkant a neve, a kíváncsiságom vezetett a Tobacco Road olvasásához. Most megint felbukkant a kavargó könyvforgatagban, ráadásul szívszerelem-köntösben. Bár nekem nem nagyon számít a könyv megjelenése, nem számított jobban mondva, csak mióta Moly vagyok (áldja az isten ennek a könyves közösségi oldalnak a kiötlőit!), figyelek erre is. És bizony egyre több az olyan könyv, ami a borítójával is simán megvesz, hogy megvegyem. Az Isten földecskéje pont ilyen, meglátni-megszeretni sztori volt.
Az USA déli államai...szakadatlan port kavaró szél, agytikkasztó hőség, nyikorgó útjelző tábla, út nélkül, faház, tornác, füstszag, semmi. Hahó, van itt valaki?
Itt emberek? Minek? Tán csak azért, legyen kire a szálló pornak lerakódni.
Hősünk, Ty Ty Walden idős déli farmer. Azaz van egy kisebb földdarab a tulajdonában, rajta ház. Vannak gyerekei, felesége, meg ásói. Ty Ty lázas..aranylázas. Gödrök lyuggatta földjén keresi az eret, hogy megüsse. Aranyat keres, tudományosan. Bölcsen köp ásófogó tenyerébe. Semmi hókuszpókusz, ás, lapátol, reggeltől estig.Keres. Élete és a vele élők élete nyugodt mederben folyik. Lesz itt arany, csak kitarts, Ty Ty! Ne hallgass a pesszimista semmirekellőkre. Az arany már csak ilyen, meg kell keresni. Tudományosan. Na, jó, egy albínó aranyra érzékeny képessége belefér. Fogjuk meg azt a kesely fickót, aztán ha megütöttük az eret, egykomám..! A szerencse eddig nem került el, a tornácon álló nők szépsége mutatja, isten kegyeibe fogadott. Meg is érdemli, hogy darabka földed egy darabján neki adózz. De most tedd arrébb Istened földecskéjét, ott kéne ásni épp, a házad meg támaszd ki, gödörbe ne dőljön. Áss! Hisz ismersz olyat, aki már látott aranyat. Lelsz te is, kitarts! Csak a csajokra figyelj, ők nem tudományosan szemlélik ám az életet, szoknyájuk alatt másfajta kincs rejlik, és nem félnek használni. Kérő akad kéretlenül, adj kezébe lapátot, ha kincsre vágyik, ásson ő is!
Ty Ty ás, a por meg száll. Gyári munkások talpa alól épp, mennek a gyárba, ami áll. Sztrájk van, kevés az egy tízes bér, érthető. Ötperces hősiesség adatik annak, aki a gépeket beindítja, száll a leülepedett por. Will lesz a hős, gyapotszösz terhelte tüdeje utolsó sóhaját adja...miért is? A gépek újra leállnak, rakódik a por tovább. Le. Lerakódik, lep. Belep. Ezen a napon még egy lövés dördül, ám változni semmi sem változik. Mielőtt a farmer újra gödörbe száll, még elmondja, mit gondol a világról, szavait tova viszi a szél. Üssük meg az eret!

Erskine Preston Caldwell(1903-1987) déli presbiteriánus lelkész családban született. Egyszemgyerek. A család sokat utazik,  Caldwell gyermeki érzékenységgel szembesül a látottak visszásságaival, útja egyenes az író mesterség felé. Szereti szűkebb hazáját, és az ott élőket, ez nem vitás. A kép, amit fest, álszent, mítoszkergető honfitársai ellenérzését váltja ki, ez szinte osztályrésze a társadalmi igazságtalanságokért harcba szállóknak. Perbe fogják(épp az Isten földecskéje megjelenését követően), felmentése után azonban ő perli be a hatóságokat zaklatásért, indokolatlan őrizetbe vételért. Pere a szólásszabadság amerikai történetének máig egyik fontos mérföldköve. Hazaárulónak bélyegzik, ám írói munkássága mégis elismerést nyer, a 40-es évek Amerikájának egyik legolvasottabb írója lesz. Pályatársai-Hemingway, Fitzgerald, Steinbeck- fölé emelkednek, ami persze nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne náluk. Négyszer nősül-írói betegség!-, többek közt Margaret Bourke-White férje. Aki nem más, mint a világ első női haditudósítója. Házasságuk bár rövid (1939-től 1942-ig tart), kapcsolatuk gyümölcsei megkerülhetetlen jelentőségű kordokumentumok. A második világháború alatt a Szovjetunióban külföldi tudósítóként dokumentálják a háborús erőfeszítéseket. Margaret megörökíti a mosolygó Sztálint is. Kamerája hihetetlenül érzékeny, fotós énem szájtátva lesi képeit. Olvasó énem pedig Caldwell eredeti kiadású könyveit.

Gyönyörűek ezek a könyvek! Megyek is, ásni. Megütöm az eret, tartson bármeddig, az aranyért kapott pénzen pedig megveszem őket. Kellenek. Persze, pusztán tudományos alapon. Azért, ha láttok egy albínót, szóljatok, rendben?