2015. január 30., péntek

MINDENNAPI HEMINGWAY /5/

   A Szajna-parti horgászokról...

   Ha végeztem az aznapi munkával, vagy éppen forgattam valamit a fejemben, olykor-olykor végigsétáltam a part mentén. Ha jártam vagy csináltam valamit, vagy elnéztem másokat, amint éppen szakértő módon csinálnak valamit, könnyebben ment a gondolkodás. Az Ile de la Cité, a Pont Neuf alatt, ahol IV. Henrik szobra áll, hajóorr szerű ékben végződik, s van ott a vízparton egy kis park, benne gyönyörű szálas és terebélyes vadgesztenyefák, s azokban az áramlásokban, limánokban, amelyeket ott a Szajna folyása létrehoz, pompásan lehet horgászni. Itt szoktam lemenni a lépcsőn a parkba, s elnézegetni a horgászokat a parton vagy a nagy híd alatt. A jó horgászhelyek a vízállástól függően változtak, A horgászok hosszú, összerakható nád horgászbotokat használtak, nagyon finom toldalékzsinórral, könnyű járású orsóval és tollas úszóval horgásztak, és a horgászott szakasztól függően választották ki a csalétket. Valamit mindig fogtak, sőt nem ritkán kitűnő fogásuk akadt valami ragadozó őnhöz hasonló halból, amelyet goujon-nak hívnak. /.../

  Az útleírások szerzői úgy írnak a Szajna-parti horgászokról, mintha azok mind merő kutyaságból üldögélnének a parton, és sohase fognának semmit; márpedig ott komoly és eredményes horgászat folyik. Akkoriban a legtöbb horgász olyan ember volt, aki vagy a csöpp kis nyugdíjából élt, és nem tudta, hogy nem falja-e fel azt is az infláció, vagy olyan lelkes horgász, aki, ha a munkája engedte, fél napokat, egész napokat töltött a parton. Charentonban, ahol a Marne torkollik a Szajnába, vagy Párizs alatt meg felett jobb fogás esik, de nagyon jól lehet horgászni bent a városban is. Én magam nem horgásztam, mert nem volt hozzá felszerelésem, és inkább arra spóroltam, hogy majd Spanyolországban fogok. Azt se tudtam sohasem, hogy mikor végzek a munkámmal, vagy mikor kell elutaznom, s így nem akartam belegabalyodni a horgászásba, hiszen annak is meg van a maga jó ideje és holtszezonja. De mindig figyelemmel kísértem, s ez érdekes volt, jó volt tudni róla, s engem mindig felvidított, hogy még a városban is akadnak olyan emberek, akik elmerülten, komolyan horgásznak, s néhanapján néhány friture-t visznek haza a családjuknak.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése